{…} Min esék meg aszive akristusnak. amidön látá (É 384)

ifiunak. nem a testi halálán, esék meg az ö szive. hanem (É 384)

áll. ez két féle képen esik meg, némellyek azt csak meg (IK/B 602)

embereknél. hogy nem oly gyakorta esnek meg, és hogy hamaréb fel (VKT 858)

fogyatkozás. okoza, hogy oly könnyen esnek meg más kisértetekben; és meg (IK/A 198)

aki ezel a szán szándékal esnék meg. akarok vétkezni. meg akarom (VKT 858)

levelét. azon a szive meg esék, és mindgyárt dom antonio után (TL 87)

ezeket az okos beszédeket, meg esék szive rajta, és meg dicséré (TL 179)

a szive semin meg nem esék. hanem tsak a maga hasznán (TL 291)

még mesze. a szive meg esék rajta, eleibe futa, meg ölelé (É 306)

ugy mint ahatalmasnak, meg ne esék szive, se az egyikének szegénységin (É 416)

fel feszitték a szivek meg esék, és akö sziklák meg hasadozának (É 478)

Amurátesnek meg esék szive szavain, a midön arra (MN 54)

másikát, amurátes valoságal szeretvén. meg esék a szive a mitsoda állapotba (MN 58)

elete. erre a királynak meg esék szive, és szerencsésnek tartotta volna (MN 67)

szeretetit. hogy a grofnak meg esék a szive rajta. és boszonkodni (MN 85)

A szivem meg esék ennek a leánynak szavain. és (MN 97)

kell aparancsolatnak., dom pedrének meg esék a szive. ezen az eröszak (MN 112)

oda menvén, meg esék a szive a mitsoda állapotban (MN 120)

keserüségben látván. aszive azon meg esék. és a földre esvén. a (MN 130)

reája vigyáznának, dona elvirnek meg esék aszive az illyen tselekedetin., de (MN 137)

fel háborodását. oly igen meg esék aszive rajta, hogy botsánatot akarván (MN 189)

látván akirály szomoruságát. aszive meg esék rajta (MN 190)

ezt látván. a szive meg esék rajta. de akarván tudni annak (MN 206)

Etelgivának azon a szive meg esék, annál is inkáb. hogy maga (MN 212)

folyamodék, a kinek szive meg esék szerencsétlenségin. és el felejtvén vétkit (MN 213)

szavait timántnak, a szive meg esék rajta. és azon igyekezék hogy (MN 220)

meg látá a szive meg esék rajta. örömiben hozája futa, meg (KJÉ 700)

Petronius ezeket látván meg esék a szive rajtok, és a (SUT 581)

azon a szive ugy meg esék, hogy ö maga magát keresztyének (SUT 614)

álhatatosok, vigyázanak hogy meg ne esenek, aki amaga erejében bizik, ha (É 718)

erre valo nézve, meg ne esenek az üldözésben (KJÉ 744)

állanak: vigyázanak hogy meg ne esenek, és üdveségeken munkálodgyanak, félelemel. és (IK/A 380)

ha üsmértem volna. ugy meg eset a szivem, annak a leánynak (TL 112)

a melyen a szivem meg eset. de még inkáb meg eset (MN 86)

eset. de még inkáb meg eset a thibolt maga viselésin. aki (MN 86)

akinek a szive meg nem eset. egy igen szép aszonynak. okos (MN 144)

alázár halálán a szivem meg eset. és sirattam. ugy hogy még (KKU 266)

a kinek is tselekedetin meg eset vala a szive. a természet (MN 42)

Kájusnak nem hogy meg eset volna a szive az Agrippán (SUT 585)

itt a változás könnyen meg esik. és az ajándék a vezérekel (TL 33)

hertelenségel a változás meg nem esik, mint itt, mert it semmi (TL 41)

ót kel maradni nekik, meg esik az ember szive rajtok; azon (TL 53)

a rothadás szállot belé, meg esik az embernek szive rajta. a (TL 116)

ágyán találvan agyermeket, inkáb meg esik a szive rajta. az után (É 383)

kiknek szivek ezeken meg nem esik, tarthatnak attol., hogy alelki halottak (É 385)

és ha aszegénynek nyomoruságán. meg esik aszive. meg vigasztalhattya ötet, a (É 416)

az ö szivek inkáb meg esik az adományon, és mások elött (É 459)

a mi szivünk inkáb meg esik a szegények nyomoruságán ha szemeinkel (É 459)

annak. kinek szive meg nem esik, és aki a keménységben. és (É 479)

veszen, ha az igaz meg esik mondgya aproféta, meg nem üti (É 718)

kinek az illyenen meg nem esik a szive, tarthat attol. hogy (É 780)

ki igen sietve megyen. meg esik. {…} alázatosságban járván. és hogy a (KKU 333)

ki igen sietve megyen meg esik. {…} Valamint hogy az olyan. aki (KKU 333)

látván öket, azon aszived meg esik. meg szánod öket, és anyi (KKU 383)

mivel az igaz is meg esik, héttzer napjában. az irás szerént (KKU 406)

és egy szolgálonak szavára meg esik, leheté az után az embernek (KG 502)

ilyenen a szive meg nem esik. söt még tsudállya (VKT 880)

a tsudálatos ember nyomorultul meg esik. a mely rettentö veszedelemben veté (IK/A 378)

az illyen nagy bölcseségü meg esik, hogy ne félne az aláb (IK/B 696)

afején. vagy valamely nagyon meg esik, vagy pedig a betegség miat (IJE 76)

gyakorta meg botlanak, és meg esnek, aleg jóbb erköltsüek, ugyan az (VKT 829)

pedig tsak nem mindnyájan meg esnek. és némelykor aleg nagyob szentek (VKT 858)

jó erkölcsök. oly nagyon. meg esnek., mitöl nem tarthatnak. a közönséges (IK/A 379)

micsoda nagy buba vagyok, meg esnék akéd szive rajtam. és el (TL 90)

mondá, mindennek másnak aszszonyom. meg esnék a szive belizánon. és a (MN 146)

hogy az szive meg ne esnék mind ezeken, és szánakozás nelkül (IK/B 516)

a fene vadnak is meg esnék a szive rajta. nem vetié (IJE 75)

és hogy mi szüntelen meg esnénk, ha a kegyelem meg nem (VKT 858)

amidön holt testet látunk meg essék a szivünk. az embernek nyomoruságán (É 384)

bölcseségü ember. olly nyomorultul meg essék. az ö nagy elméje meg (IK/B 696)

deákul nevezék {…}, az az meg esteknek, és ezeket a gyülekezetböl ki (KSZ 359)

hogy gyengeségünk miat meg ne esünk, mind azon által. soha nem (É 413)

vétkeznék. mivel sok dolgokban meg esünk mindnyájan: jacob. 3. 2. ez (KKU 290)

a, hogy minden nap meg esünk, az az ók elegendö volna (KKU 290)