meg|kegyelmez – 18
+meg kegyelmez
kegyelmez meg – 2
nekik., hogy csak az aszszonyoknak kegyelmez meg., az embereket mind le (TL 199)
ellenem valo tanátsokot halálomra. ne kegyelmez meg az ö hamiságoknak és (É 432)
kegyelmeznek meg – 1
tegyenek. és hogy ha azért kegyelmeznek meg másoknak. mert reménlik meg (IK/A 330)
kegyelmezne meg – 1
oltalmazák magokot., hogy egynek sem kegyelmezne meg, mind azon által ugyan (SUT 883)
+meg kegyelmez – 5
embereknek kedvekben lenni. mivel meg kegyelmez nékik, hogy ha szereteteket keresik (É 368)
talám meg tér, és meg kegyelmez az Isten. és meg tér (É 404)
az én büneim sokaságának meg kegyelmez, mivel az ö haragja oly (KG 485)
mikor meg bünteti, némelyeknek meg kegyelmez irgalmaságából. adván nékik azután a (C/A 497)
meg bünteti; némellyeknek meg is kegyelmez irgalmaságábol., adván nékik azután. ameg (C/B 1277)
meg kegyelmeze – 3
ellenségein 5. vétke után meg kegyelmeze néki, és meg tisztitta ideig (C/A 119)
ellenségein. 5. vétke után. meg kegyelmeze néki, és meg tisztittá ideig (C/B 1004)
avitezek addig kérék, hogy meg kegyelmeze nekik (SUT 850)
+meg kegyelmezen – 1
azon kéri, hogy meg ne kegyelmezen nékik (É 433)
meg kegyelmezénk – 1
többi kegyelmet kérvén töllünk, meg kegyelmezénk nekik (MN 241)
meg kegyelmezet – 2
mint a férjekel. erre meg kegyelmezet a CSászár. azegész városnak. nám (TL 199)
haragban volt, leg könyebben meg kegyelmezet., ugy anyira hogy ö benne (IK/A 247)
+meg kegyelmezne – 1
kerttyiben. hogy annak meg nem kegyelmezne., ugy történék egyszer. hogy egyik (TL 171)
meg kegyelmeztél – 1
arol számot adna, mert meg kegyelmeztél egy olyan embernek. aki halált (IK/A 328)