meg|lő – 7
+meg lö
lö meg – 1
a földön, szerencsétlenségire. egy szarvast lö meg. aki is ót egy (TL 171)
lötte meg – 1
által láták hogy anyílas ember lötte meg boszu állásbol, a kevélység (TL 298)
lötte volna meg – 2
észre veszi hogy a szolgája lötte volna meg. öarra ir minden (TL 171)
legént. firtatni kezdi. hogy miért lötte volna meg a szarvassát. a (TL 172)
meg lötte – 1
az a puskás. ki meg lötte azt farkast, ki meg ette (TL 100)
meg lövék – 1
belölle. ugyan azon estve meg lövék örömét a táboron, a mi (TL 230)
meg lövik – 1
nyilal az szemit meg lövik, mikor pedig a nyilat a (TL 298)