meg|segít – 9
+meg segit
meg segit – 3
teszen, a midön szükségiben valakit meg segit, visgállyuk meg eztet magunkban (TL 200)
vészen tőllűnk igassággal, a’ másika meg segit irgalmasságal, az egésségem is (ML 304)
vészen töllünk igassággal, a’másika meg segit irgalmassággal; az egésségem is (ML 305)
+meg segitené – 2
szép igéretekel biztatván. fogadá hogy meg segitené. de alkalmas idö mulva (TL 86)
ura afeleséginek, de abbol aszszonyom meg nem segitené egy polturával is (TL 99)
meg segitette – 1
volt alolla. és a várat meg segitette. a vezér ezt meg (TL 227)
+meg segittenek – 1
nyargalnak segittségire. amely várat pedig meg nem segittenek., megveszik annál is (TL 194)
meg segittse – 1
ma meg hogy a pasát meg segittse. nagy álgyukot viszen magával (TL 227)
segittse meg – 1
azért kéreti afejdelmet hogy segittse meg egy nehány pézel. a fejdelem (TL 149)