meg|terhel – 9
+meg terhel
meg terhel – 1
a mi meg könnyebitvén. meg terhel tégedet., amely nyavalyát szenvedtz., a (KKU 341)
meg terhelék – 1
a világi dolgokal magokot meg terhelék, a világiak, de fö képen (KSZ 480)
+meg terhelik – 2
féle étellel. gyomrokot meg nem terhelik. és ha vasárnap, vagy más (TL 113)
holmi terminusokal az elméjeket meg terhelik. de azoknak értelmit, vélek meg (C/A 8)
+meg terhelte – 1
és nehéz parantsolatokal. meg nem terhelte. hanem tsak egy könyet adot (KJÉ 574)
terheli meg – 1
hányhassák hajoját. de anyira sem terheli meg. hogy el merüllyön. ugy (KKU 277)
terhel meg – 1
ereje vagyon, hogy mentöl inkáb terhel meg valakit nyomoruságal, annál (KKU 443)
terheltél meg – 1
jokal terheltél meg engem, hogy már többet (SUT 587)
terhelt meg – 1
lator közöt. az Isten engemet terhelt meg ati gonoszságtokal. és akor (KKU 326)