[ordító] – 7
ordito
ordito – 6
a gonosz lelkektöl, azok az ordito oroszlányok, a mint szent péter (É 411)
vétekböl apokolra, ollyan mint az ordito oroszlány. a ki dühöségel vagyon (É 631)
szüntelen körülöttek járnak valamint az ordito oroszlány, hogy öket el nyelyék (C/A 50)
a ki is mint az ordito oroszlány szüntelen körülöttök forgolodik hogy (C/A 132)
szüntelen körülöttek járnak. valamint az ordito oroszlányok, hogy öket el nyeljék (C/B 949)
a ki is mint az ordito oroszlány, szüntelen körülötök forgolodik. hogy (C/B 1015)
orditó
orditó – 1
ellenségtek, az ördög mint az orditó oroszlány körül jár, keresvén akit (É 629)