[prókátor] – 10
prokátor
prokátor – 1
az idöben nem kivántatnék annyi prokátor, mert az ember maga menne (TL 36)
prokátora – 1
készen vagyon két száz ezer prokátora. azok meg fognak felelni. meg (TL 182)
prokátoral – 2
néném, micsoda szép állapot. annyi prokátoral perelni, de az is szép (TL 182)
urakal. és egy Tertullus nevü prokátoral, a kinek pál ellen kelleték (SUT 710)
prokátori – 2
üle, azután a két aszszonynak prokátori eleiben menének, és ót kezdének (TL 172)
prokátori, én pedig a aszonyoké. azután (IJE 97)
prokátornak – 1
mert hiszem nem azé egy prokátornak ahivatallya, hogy tudgya keresni a (TL 19)
prokátorokban – 1
csak az birákban. hanem az prokátorokban. és mind azokban kik az (IK/B 659)
prokátoroknak – 1
A prokátoroknak, és az notáriusoknak. a tudatlanságot (IK/A 339)
prokátoroktol – 1
huzás, csalás, álnokság esék. az prokátoroktol (IK/B 658)