a kezét,? és kitöl lehetne reméleni valamely vigasztalást a szegény bujdoso (TL 62)

ostort holtig kel tsókolnom, és reménlenem hogy a’ keresztet űdvességemre fordittya (ML 308)

Istenben, reménség ellen is, kel reménleni, mert ö igazgattya a sziveket (TL 61)

állapotban vagyunk, aztot még csak reménleni sem lehet. mindenüt a nagy (TL 99)

és meg bocsatani avétket, és reménleni, hogy az ollyan szokásban nem (TL 154)