[szolgáló] – 10
szolgálo
szolgálo – 3
lévén rendelve. az aszszony a szolgálo ágyában feküvén. addig várja a (TL 130)
a fia házas. a leányát szolgálo képiben haza akarta hozatni, de (TL 131)
engemet jó szivel szorgalmatos hivségel szolgálo tiszteinek illendö meg jutalmazásokra. semmit (TL 209)
szolgáloja – 1
szerette, az aszszonynak volt egy szolgáloja. a kit az iffiu meg (TL 130)
szolgálojának – 1
szüz után. hogy meg tekintette szolgálojának alázatosságát, és hogy az alacson (TL 121)
szolgálok – 1
szükségesnek gondollya lenni hogy a szolgálok közül, kettöt, vagy hármat szereteinek (TL 107)
szolgálonak – 1
és semmit nem szol a szolgálonak. másnap, az aszszony, minden tehettségivel (TL 131)
szolgálot – 1
tselédgyeket igen keveset láttam, de szolgálot, mindenikénel nagy seregel, valamint egy (TL 219)
szolgáloval – 1
a fia ne szolhasson a szolgáloval., és azonnal késziteni kezdi afiát (TL 131)
szólgálo
szólgálot – 1
vagyon esztendöre, ha csak egy szólgálot tartana, aki babot fözne ebédgyire (TL 96)