[tódul] – 11
todul
todul – 1
nép mint szorongat. és reád todul. még is azt kérded hogy (KJÉ 638)
todula – 2
ha meg nem ölik, reájok todula azért, hogy meg ölék. és (É 469)
lévén. a sok nép reája todula, hogy az igéjét halhassa, ót (KJÉ 629)
todulának – 3
azokot a nyomoruságokot, a melyek todulának. azokra az Istentelenekre., kik bé (É 433)
gyermekeire, és az egész familiájára todulának, a fiaihoz valo nagy kedvezésért (IK/A 145)
meg rémülének, hogy egy másra todulának. hogy el szaladhasanak, gondolván hogy (SUT 634)
todulnának – 2
pediglen, mikor a seregek reája todulnának. hogy az Isten igéjét halgatnák (É 224)
pedig midön a seregek reája todulnának, hogy az Isten igéjét halgatnák (É 637)
todult – 1
mivel masként anép egészen reá todult., valamenyi betegeket eleiben vivének, azokot (KJÉ 642)
todultanak – 1
jártak,, körül vették, és reá todultanak. akik azon igyekeztek, hogy tsak (KSZ 294)
todultának – 1
azoknak. amelyek az után reája todultának, jól tudta mind azt. a (KKU 270)