nem a’ magam személyiben tet vetekért szenvedem, hanem hogy ugy mondgyam (ML 307)

aszszonynak. annál is inkáb halálos vétek volna itt, ha egy aszszony (TL 48)

hogy ugy mondgyam az eredendő vétekért, mivel soha tsak (ML 307)

rajtok nagy volt. de a véteknek nagyságát mitsoda nyelv mondhatná ki (TL 294)

tudatlanul valo tselekedetet nem tulajdonityák véteknek (ML 317)

mert az imádság el térit avétektöl:) azt tarttyák, hogy a ki (TL 270)

okozot az embereknek az ádam vétke. atélben édes néném azon kelletet (TL 25)

volna, akinek a leg nagyob vétke. a szépsége volt, a királyné (TL 153)

de a nem az ö vétke. németek nevelték, a kik csak (TL 161)

hogy a kereszt erdeme által, avétkek el töröltettek. azután meg parancsolá (TL 177)

Az én vétkem, az én vétkem, és az (TL 79)

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem (TL 79)

vétkem, és az én nagy vétkem. hogy már egy nehány levelire (TL 79)

meg üsméri az ember magában avétket, a büntetést könnyeben szenvedi, avalo (TL 136)

kel tenni. és meg bocsatani avétket, és reménleni, hogy az ollyan (TL 154)

ugy tekintettem ötet, mint ollyan vétket., a mely ellen minden erövel (TL 184)

söt még az Istennek tulajdonittyák avétket. mert azt nem lehetet nékik (TL 275)

atanatsit, elejekbe tévé a secrétariusnak vétkét. és elé beszélé a mit (TL 292)

menni, ha david királyt követted vétkiben, kövessed penitentzia tartásában is. a (TL 128)

könnyen meg bocsáttyuk mi egymás vétkit. mind azon által. azzal elne (TL 125)

látván mind ezekböl. fö ministerinek. vétkit, és háláadatlanságát, el tökéllé magában (TL 181)