veszedelem – 24
veszedelem
veszedelem – 3
volna. ha a minden napi veszedelem után, ujab, ujab hada lehetet (TL 111)
de mind ennyi szerencsetlenség. és veszedelem után is, a fiak el (TL 147)
a nagy veszedelmet, nem nagy veszedelemé a midön anyi sok ezer (TL 232)
veszedelemben – 3
gondolta, és az élete is veszedelemben forogna. nagy okosan, tréfára fordittá (TL 89)
volna. a CSászár ugy magais veszedelemben (TL 170)
hogy indullyunk meg míis. ha veszedelemben nem akarunk. lenni. el készülénk (TL 228)
veszedelemböl – 2
mint mikor az ember valamely veszedelemböl meg szabadul. csak mi tudhattyuk (TL 77)
meg szabadulhattam, de ha egy veszedelemböl ki jöttem, más volt elöttem (TL 245)
veszedelemel – 1
sok nép nagy bajal és veszedelemel a tengeren. aszent földre érkezvén (TL 147)
veszedelemre – 3
kiröl irja kéd. hogy micsoda veszedelemre tette életét az annyáért, mert (TL 85)
lett volna inkáb akár mely veszedelemre adni magát. de minek elötte (TL 87)
magával; a ki is nagy veszedelemre adta magát, és akit minden (TL 195)
veszedelemtöl – 1
meg menthetne a veszedelemtöl, hogy. ha lehetne arra adni (TL 177)
veszedelme – 1
akarom, hogy senkinek is miattam veszedelme ne légyen, magam szabad akarattyábol (TL 166)
veszedelmek – 1
innét irok, anyi sok irtoztato veszedelmek közöt is. de a nemes (TL 232)
veszedelmeket – 2
fiak el felejtvén. az apjok veszedelmeket,. amidön hadat gyüjtöttek. csak elég (TL 147)
szeretetröl, hogy a micsoda nagy veszedelmeket (TL 158)
veszedelmének – 1
és ne legyek oka senki veszedelmének. ez meg lévén, oda vivék (TL 166)
veszedelmet – 1
tehát mondani azt a nagy veszedelmet, nem nagy veszedelemé a midön (TL 232)
veszedelmét – 2
templarista, az egész szerzetnek pedig veszedelmét két templarista okozá, a kik (TL 126)
pedíg már észre vette vala veszedelmét. atiháját. és a kapitán pasát (TL 165)
veszedelmével – 1
szeretne. és a kinek élete veszedelmével tartotta meg életét. De menél (TL 291)
veszedelmit – 1
fogva meg érzette. ezt a veszedelmit. mert én mindenkor. szomoruán. és (TL 253)
veszedelmünkre – 1
élödik, mert mi magunk táplállyuk veszedelmünkre. ha rajtam állana, régen el (TL 254)