[veszett] – 11
veszet
veszet – 11
hogy el üzze kéd azt aveszet reszttséget, és ennekem irjon. éppen (TL 11)
meg irni, hogy az a veszet köszvény az urunkra jöt alkalmatlankodni (TL 59)
magyarázzák. és féltik attol a veszet cángrénátol, a ki is az (TL 113)
a szegény vezért, az a veszet. undok. fajtalan. tihája pedig. látván (TL 165)
el már közüllünk, de aza veszet irigység, csak meg marad. és (TL 175)
tudgyad néném, hogy azok a veszet kozákok el nem vittek (TL 244)
de csak el illanték a veszet kozákok elöl. it már talám (TL 245)
is kel félni azoktol a veszet kozákoktol., mert ha szinte a (TL 246)
talám már tellyeségel meg menekedünk. aveszet kozákoktol., anyiszor irtam már felöllök (TL 247)
nem alkhatunk. mert az a veszet egyenetlenség. csak közöttünk marad, noha (TL 254)
fel. hanem tsak az a veszet fösvénység, a jantsárok it ha (TL 260)