meg tudni, igen is vitéz Ivon szükségem vagyon karodra. tanatsodra. és (MN 31)

vagyon a Cromvel szolgálattyában. felelé Ivon, de mint hogy a szükséges (MN 32)

lunlei, meg mondhatom néked vitéz Ivon. hogy a férfiu nev és (MN 32)

evilágon leg méltób a szánásra, Ivon ezen tsak el tsudálkozék. valo (MN 32)

továb nem maradhatok., látod vitéz Ivon. hogy vagyon szükségem karodra. ki (MN 32)

továb is beszélhetet volna, hogy Ivon félben nem hagyatta volna beszedit (MN 32)

suhajtozék eleonora, de egészen, a Ivon tanátsát akarván követni. egy kevesé (MN 33)

is elméje, nagy tusakodásba lévén, Ivon tarta attol hogy meg ne (MN 35)

nagy tisztelettel volt. ugyan az Ivon akarattyához is alkalmaztatá magát, én (MN 35)

a sebeseket mene látogatni, és Ivon. a fel tett. szándékát mene (MN 36)

Ivon. pedig az alat. egy hajora (MN 36)

állának, és lunleit fejeknek kiálták, Ivon hogy idöt ne veszesen. azt (MN 36)

esze valának kaptsolva, a honnét Ivon. a sebbe lévö spanyolokot mind (MN 36)

el osztá az anglus hajokra. Ivon azután azt jovallá lunleinek hogy (MN 36)

király birodalmának széllyein ki szállani. Ivon régi. hadakozo ember lévén, és (MN 36)

és a félelem haborgatván elméjét. Ivon dom fernandot elegendö jó állapotban (MN 37)

vihetné azt végben amit mondasz., Ivon észre vévén hogy kermröl akarna (MN 37)

hajoban? mindnyájan szerencsétlenek volnánk. felelé Ivon hogy ha az a vitéz (MN 37)

meg néki. miben volnának adolgok. Ivon azokot mind elö beszéllé. de (MN 37)

én az anglusok rabja vagyok. Ivon látván hogy az elméje nagy (MN 38)

is tekinte dom fernánd. és Ivon látván. hogy nem akarna többet (MN 38)

még magához nem tért volt. Ivon mindeneket meg mondván lunleinek, aki (MN 38)

szomoru gondolatok jövének elméjiben, de Ivon. holmi tanácsot adván néki ameg (MN 38)

gondolkodván mind arrol. a miket Ivon mondot vala néki, szóllittá uesbit (MN 38)

szivébe. hogy el ájulván. az Ivon. és a beátrix karjokra esék (MN 39)

anyira el hagyni. látod vitéz Ivon mondá néki, pirulva. hogy valoságal (MN 40)

pirulva. hogy valoságal aszony vagyok. Ivon erre nem felele, hanem tsak (MN 40)

tsak tégedet is tud szeretni. Ivon azután dom fernand eleibe tévén (MN 41)

ígazán valo barattságát igéré néki, Ivon azt is jovallá azután, hogy (MN 41)

tselekedni. egy szer atöbbi közöt, Ivon ki válogatá mind azokot, akiktöl (MN 41)

gyanakodván valamiröl, nem akara engedelmeskedni, Ivon egy pistolyt fogván. a fejiben (MN 41)

Azonban. a Colonelus. Ivon. a hajoban mindeneket rendbe vévén (MN 45)

hagyták volna a Cromvel szolgálattyát. Ivon meg tudván hogy kerm jobban (MN 45)

hogy hogy, hát a vitéz Ivon. el árult engemet. noha ö (MN 45)

volt evilágon. nem uram, felelé Ivon. el nem árultalak tégedet, de (MN 45)

szerencsésen az anglus hajokhoz érkezék, Ivon pedig spanyol országban meg telepedék (MN 46)

mindgyárt. oda érkezik. lunlei pedig Ivonal, a dom fernánd házában érkezvén (MN 40)

Dom fernand mellet hagyá, és Ivonal együt. a maga házában mene (MN 41)

nagy siettségel mene eleonorához és Ivonhoz. akiknek elé beszéllé adolgot. ez (MN 39)

Lunlei halván Ivonnak. igaz szivel valo szavait. azokba (MN 31)

Azután szép igeretekel meg köszöné Ivonnak szép nemesi tselekedetit. és meg (MN 42)

mitsoda nagy hálá adásal tartoznék Ivonnak. montros mitsoda (MN 43)

mint ha ezek a szavai Ivonnak, jövendölések lettek volna. mivel, Cromvel (MN 45)

is felele semmit is olyat. Ivonnak, a melyböl észre vehette volna (MN 45)

mint azon alkalmatosagal. tsak alattomba Ivonra tekinte, aki is észre vévé (MN 35)

viteté dom fernándot és kermet., Ivonra bizá hogy lenne gondgya a (MN 42)

lévö fö tisztel, arra keré Ivont. hogy menne le hozája. nem (MN 37)

egy keveset gondolkodván, arra kéré Ivont. hogy mondaná meg néki. miben (MN 37)

ártalmára légyen. és minek utánna Ivont bé mutatta volna neki, mint (MN 40)

jonak találá, és meg ölelvén Ivont. ígazán valo barattságát igéré néki (MN 41)

lehete öket látni. lunlei kérdé Ivontol. hogy mi volna a szándéka (MN 36)

a lunlei tselekedetit. mint egy ivon nevü Colonelus. etitkon papista lévén (MN 30)

mindenkor nagy betsületet mutatot hozája, ivon pedig meg nem foghatván. hogy (MN 30)

semmit sem tselekedik vala az ivon hire nélkül, kerm, atolvajoktol nyert (MN 30)

és ezel el fordula tölle. ivon aki igen szerette lunleit. halván (MN 30)

ugy anyira hogy a Colonelus ivon, aki mellette volt, azon igen (MN 31)

álla kérésére. azután meg ölelé ivont, és kéré hogy el ne (MN 30)