aki azon a hajon parancsolt kerm volt a neve. aki mihent (MN 15)

aszszonyi rendhez, ezekre a szokra kerm kezét nyutván néki bé vivé (MN 16)

hogy fel keresnék éléonorát., de kerm mindennek eleit vette volt, és (MN 16)

tettzék, hogy minden kedvezet a kerm szeretetének, és szándékának, mivel ajamaik (MN 17)

térjenek angliában. ez igy lévén, kerm is viszá tére az ö (MN 17)

azért észre is vettem. hogy kerm tégedet igen szeret. és abban (MN 18)

éléonora., hogy ha avalo hogy kerm. olyan gondolatal légyen hozám. magam (MN 18)

érkezék, kerm a maga joszágában vivé ötet (MN 19)

Ugyan ót is jelenté meg kerm. éléonorának nagy félelemel valo tisztelettel (MN 19)

kerm. aki valoságal meg akará nyerni (MN 19)

kerm a ki minden tselekedetére vigyázot (MN 19)

ezt a két tudományt., hogy kerm tsudálkozék rajta. és mentöl inkáb (MN 20)

minden fáradsága, és mint hogy kerm ritkán ment udvarhoz. és azt (MN 20)

sok segittségel. a jamaik szigetéhez, kerm pedig már esztendötöl fogvást tartván (MN 21)

nézve. hasonlo szomoruságban esék valamint kerm. a ki is nem sokáig (MN 21)

volt is. és mondá néki, kerm. sok száz helyes okom volna (MN 22)

nékem tartozol. által nem hágod. kerm ezekre aszokra oly igen meg (MN 22)

meg forgassam a kardot melyet kerm fog nékem adni, éléonorának nem (MN 23)

illyen formában töltének el. azután kerm. éléonorának. egy szép férfiu köntöst (MN 24)

a midön egészen fel öltözének kerm bé mene hozájok, de ha (MN 24)

szépnek találá éléonorát. a szerelmes kerm. nagy tsudálkozásal nézé, és meg (MN 24)

kerm pedig nagy gyönyörüségel nézé éléonorát (MN 24)

anglusnak tarthatták. a mint is kerm plimuthban érkezvén. ahol ahajok várták (MN 24)

a kik mindnyájan tsudálák ötet, kerm avitorlákot fel vonatván. meg indula (MN 24)

és az idö fel tisztulván. kerm egyet sem láthata a hajoji (MN 25)

választá öket egy mástol. és kerm bé mene port rojálba. és (MN 25)

a neve annak ahajos kapitánynak kerm. akinek is az a parantsolattya (MN 26)

ajánlá magát. mondván. ha szinte kerm hatalmában volnais, de én azt (MN 27)

hanem hogy azt az iffiat. kerm igen szereti, és nagy betsületben (MN 28)

hogy ez az iffiu, a kerm segittségével rejtegeti eleonorát, az alat (MN 28)

az a tiszt elvégezvén dolgát. kerm viszá küldötte dom fernándhoz, és (MN 28)

semmi vigasztalást. az alat pedig kerm nagy siettségel el készitté mind (MN 28)

kerm a portusbol ki menvén. a (MN 28)

és nagy gyülölségel lön. mind kerm. mind lunlei ellen, azon is (MN 28)

ánglus hajokot egy mástol. a kerm hajoját a kuba nevü sziget (MN 28)

lévö strása kiáltá, hajo, arra kerm vévén aperspectivát, spanyol hajonak gondolá (MN 28)

volt. a szél jó lévén, kerm utánna ereszkedék. bé éré, és (MN 28)

A maga viseléséröl kerm vévé észre. hogy tengeri tolvajok (MN 29)

hogy vas horgokot hajigálának a kerm hajojára. hogy megtartoztassák. és ostromal (MN 29)

életét. látván dom fernándnak hüsegtelenségit., kerm nagy rettegésel látván lunleit az (MN 29)

nélkül ök gyözedelmesek lettek volna. kerm pedig nem tudta mit mondgyon (MN 29)

kerm, igen nagy gazdagságot találván a (MN 29)

vala az ivon hire nélkül, kerm, atolvajoktol nyert negyven álgyus fregátát (MN 30)

hogy a midön alkalmatoság adatot. kerm mindenkor tsak a maga szerelméről (MN 30)

okos, abban kedvét nem szeghetné, kerm sokáig kezde gondolkodni, nem tudván (MN 30)

szövettségit. rabságban valo esésit, a kerm szeretetit. hogy mitsoda szoros fogságba (MN 32)

ne kételkedgyél. mert ki veszlek akerm keze közül. és a válesco (MN 33)

napon az idö fel tisztulván, kerm tsak egyedül látá a maga (MN 33)

társát. mihent meg üsmeré a kerm hajoját, azonnal hozája közelgete mint (MN 33)

egy kevés idö mulva, a kerm hajojának a leg nagyobik árbutz (MN 34)

kerm, és dom fernánd azon igyekezének (MN 34)

a mely méltó örökös emlékezetre. kerm tsak dom fernandot kereste. és (MN 34)

de nem volt nagy haszonal. kerm sok féle sebekben esvén, sok (MN 34)

kötözteté sebeit. azutan által mene akerm hajojára. akit is hasonlo. állapotban (MN 35)

hogy se dom fernánd, se kerm nem voltak abban az állapotban (MN 36)

kel néki lenni iránta azután kerm látogatására mene. a reménség, és (MN 37)

iránt kivánságod bé tellyesedet, mert kerm még sokal roszab állapotba vagyon (MN 37)

küldöt hozád. a ki is kerm helyet a fö. hogy hogy (MN 37)

mint kellesék szolni. lunleit pedig kerm mellet találá. a ki is (MN 38)

attyához valo köteleségit végben vivén. kerm látogatására mene, a ki is (MN 43)

ö köntöse. és minden valamit kerm látot, eszében véteték véle. hogy (MN 43)

akár mitsoda állapotban legyek felelé kerm. de meg halgatom beszédidet. nagy (MN 43)

ez igy lévén, nemes szivü kerm. reménlem, hogy tudtodra adván azt (MN 44)

mondád azt az eléb felelé kerm, hogy szükségem leszen a bátorságra (MN 44)

szolgálattyát. Ivon meg tudván hogy kerm jobban volna. és hozája mehetnének (MN 45)

és hozája mehetnének, látogatására mene. kerm pedig mihent meg látá. mondá (MN 45)

menvén. a tengeri segittségel. ugyan kerm volt az egyik. a ki (MN 45)

kerm pedig nem lévén még akor (MN 45)

várakozék a lakadalomal. azért hogy kerm suscribálhassa a házaságrol valo levelet (MN 46)

és uri modon meg tsinálá. kerm pedig nem akarván részt venni (MN 46)

altal annak meg kelleték lenni. kerm el indula fris jó egésségben (MN 46)

melyet már kezdet venni magán kermen, és a házán. valamely alkalmatoságot (MN 19)

mi követheti által látá, de kermet is üsmérte, hogy a mit (MN 22)

néki, hogy kermet arra kéri, hogy olyan helyre (MN 24)

voltanak. tsak épen azt a kermet nem láthattam akinek a nevét (MN 26)

akart élni. és kérni kezdé kermet, hogy engedné meg, had ö (MN 30)

is gyülölte anyira lunleit. és kermet, de mint hogy anyi jót (MN 41)

fogja nyerni afö generalistol. hogy kermet hagya meg hatalma alat. azután (MN 42)

házához viteté dom fernándot és kermet., Ivonra bizá hogy lenne gondgya (MN 42)

szolgálattyokot. azért, éléonorának nem tsak kermet adá, hatalmában, hanem még szabaddá (MN 43)

magát viselni. hasonlo figyelmetességel volt kermhez. a kiröl is hasonlot mondának (MN 35)

ollyan szorgalmatos gond viselésel volt kermhez. mint ha egész szeretettel lett (MN 36)

mindenek felet ki ne nyilatkoztassuk kermnek a szivem titkát. hogy meg (MN 18)

vitéz ezt a parantsolatot követi, kermnek is parancsolattya menyen. hogy el (MN 21)

hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése. szép szoval (MN 30)

egy másal. eleiben kezdé adni kermnek. hogy ollyan jó barattyának akit (MN 30)

Eleonora. látván kermnek nagy szomoruságát, maga sem türköztethetvén (MN 44)

mondasz., Ivon észre vévén hogy kermröl akarna szollani. felelé néki, az (MN 37)

szeretvén, nagy jó neven vévé kermtöl. hogy igy bánnék véle, annál (MN 19)

légyen. felelé erre szerelmetesen eleonora. kermtöl nem félhetz. és noha semmiben (MN 41)

ugyan aszonyom el akarszé menni kermvel., a te hazádnak ellenségivel, és (MN 23)

alat is akarok el menni kermvel., a ki jamaik felé veszi (MN 23)

hogy egy hajoban ne lenne kermvel. de kermnek nem tettzvén kérése (MN 30)

hálá adatlan is hozám. de kermvel továb nem maradhatok., látod vitéz (MN 32)

állot volt, igen ohajtá. a kermvel valo hartzot, gondolván, hogy véle (MN 33)

kereste. és dom fernánd, tsak kermvel. akart viaskodni. az anglusok egy (MN 34)