[apáca] – 7
apátza
apátza – 2

az attya fiának, ez az apátza pedig mindeneket meg igére éléonorának (MN 116)

a fö presensnek. és az apátza magára vállalá. hogy olyan alkalmatoságal (MN 116)

apátzái – 1

tréfálodzot. ugy anyira. hogy az apátzái azért sokszor meg botránkoztak, a (VKT 893)

apátzák – 3

hagyatá. és amely apátzák, a szüzeséget meg unták volt (TL 158)

laktanak. az égyiptumi. és syriai apátzák, ahajokot el mettzették, tisztaságnak kedviért (KSZ 439)

Chrysostomus eszerent irja le az apátzák köntösét, az ö idejében, egy (KSZ 439)

apátzáknak – 1

azután abarátoknak, a diáconisáknak, az apátzáknak, agyermekeknek. és az egész hiveknek (KSZ 414)