[beszédű] – 6
beszédü
beszédü – 3

boszuságot se szenvedgy el, tisztátalan beszédü., esküvö, a jó lakást szeretö (IK/A 146)

Hogy rendes beszédü lehess. ezeket kövessed (IK/A 233)

lesznek. azok a sok haszontalan beszédü legények. kik három oráig el (IJE 12)

beszédüekre – 1

tsak a goromba, és vastag beszédüekre kel érteni, hanem még az (É 557)

beszédünek – 1

vetekedvén véle, szó szaporitonak. szofia beszédünek tarták lenni, vagy olyanak aki (SUT 658)

beszédüt – 1

illendö, a sok hejában valo beszédüt nem gyakorlották, hogy pediglen mind (KSZ 330)