[béna] – 7
bénna
bénna – 2

aterhével., azonnal az a nyomorult bénna, érezni kezdé hogy az inai (KKU 293)

öltenek, mások arabságban. tsonka és bénna testel, elmével, és hittel. siránkoznak (KSZ 457)

bénnak – 1

az után. sok vakok, és bénnak menének eleiben. akiket mind meg (KJÉ 721)

bénnák – 2

a szegények, a sánták, a bénnák, a vakok, akik, az uttzákon (É 627)

öregedet rabok, kik vakok. tsonkák bénnák voltak, és akiknek olyan kegyetlen (KSZ 370)

bénnákot – 1

és a szegényeket, és a bénnákot. és a vakokot, és a (É 625)

bénnán – 1

néked az életre bé menned bénnán, vagy sántán, hogy sem két (É 880)