[bízhat(ik)] – 3
bizhatik
bizhaték – 1

{…} Szent pál nem bizhatéké tudományában, nagy értelmiben, és ékesen (É 735)

bizhatom – 2

korkra vetvén szemeit mondá néki, bizhatomé hüségedben, és a különös hozád (MN 173)

Ez igy lévén. már most bizhatom abban, hogy azon szegény nyomorultaknak (IJE 163)