csalárd – 98
csalárd
csalárd – 9

a teremtet állatokot, se avilági csalárd ékeségeket., hanem egyedül csak az (É 240)

mindenek el hagynák. kételenitteték. a csalárd basának szavát fogadni, a követet (MN 77)

embereknek, az világi életbe vett csalárd szokások, még annyira által nem (IK/B 398)

mondván: átkozott az csalárd az ki, ki vállaszsza az (IK/B 407)

az ö elméjit, vagy az csalárd meg ne csallya az ö (IK/B 429)

pedig prokátorságra adgyák magokot, azokból csalárd gonoszok. hamisságnak találoi lésznek, és (IK/B 436)

arra valo nézve, az az csalárd lélek. az ö gyengeségekel. és (IK/B 505)

Egy hazug elme, ravasz és csalárd maga viselésiben. két szinü beszédiben (IK/B 578)

hogy utálatosak az urnak az csalárd beszédek. az kik pedig cselekesznek (IK/B 579)

csalárdok – 1

sebek. de az gyülölönek csokjai csalárdok. * . legy ollyanokal baráttságban az kik (IK/B 600)

tsalard
tsalardot – 1

pál. az imádsághoz fogván, a tsalardot az ördögök el hagyák. és (SUT 759)

tsalárd
tsalárd – 57

nem Joszágot. A’ nép hamis, tsalárd lenne, Istenre sem tekintene. Ez (ML 330)

Istenek, adhassa, ugy hogy avilági tsalárd gyönyörüségek hellyet, magában igazán valo (É 17)

mivel avilági öröm hamis. és tsalárd, tsak atsalando jokot tekénti, a (É 56)

tsak külsö képen keresztyének, ezek tsalárd ártatlanok és penitentzia tartok (É 116)

{…} kitsodák azok atsalárd ártatlanok és penitentzia tartok (É 116)

senkinek kárt nem tesznek, A tsalárd penitentzia tartok azok, kik azt (É 117)

Isteni szeretetben, avilági embereket pedig tsalárd békeségben, és nyugodalomba tarttya, azért (É 177)

ö kérések, két szinü és tsalárd hizelkedésel volt, ebböl azt tanulhattyuk (É 202)

meg nem szünik. gyümöltsöt termeni. tsalárd mindenek felet a sziv, és (É 286)

Miért mondgya az irás hogy tsalárd minden emberek szive (É 287)

a rosz szoktatások által. azokot tsalárd nyugodalomba, és békeségben tarttya, hogy (É 313)

felele a kristus, a farisaeusok tsalárd kérdésekre (É 352)

a mikor a veszendö és tsalárd világ jóvaiban veszük ki részünket (É 427)

ha magához vonná is ötet tsalárd és szines javaival. a kegyelemel (É 538)

roszab ahadakozásnál., ugyan ez a tsalárd békeség keményiti meg a bünöst (É 581)

nem szeretik, hanem külsö, bizonytalan, tsalárd, és tsak kevés ideig tarto (É 581)

valo meg térésünkért, nem ollyan tsalárd békeséget. mint a mely vétkes (É 600)

szolgállya valaki az örökös urát, tsalárd szabadság, a világot, a testet (É 701)

hozám valo kevés szeretetiért, aza tsalárd meg szegte volt hihetö hitét (MN 28)

te hamis jövendölésidel, kerüld el tsalárd haragomot, légy azon hogy el (MN 59)

tsalatkozának reménségekben mert ez a tsalárd sultanné. alig tudá meg az (MN 59)

hogy eleonora hozája vigye a tsalárd álvárét (MN 130)

oh Istenem kit látok, oh’ tsalárd eleonora. és vak merö dom (MN 131)

a bünösöknek, hogy karomló és tsalárd vagyok, magamnak tulajdonitván az Istenséget (KKU 266)

uttyátol el távozol. az a tsalárd. elödben tészi azután. a világban (KKU 312)

és azon igyekezem. hogy a tsalárd. meg ne tsalhason engemet (KKU 313)

és a világi hejában valo tsalárd dolgokot kezdé tekinteni. mindent el (KKU 315)

adot vala, ellene nem álhata atsalárd jó állapotnak, hanem vétekböl, vétekben (KKU 379)

adgyon nékem, de amulando, és tsalárd, ha azt nem kivánom, attol (KKU 393)

fel teheted, hogy nem követed atsalárd világot, el hitetvén azt magadal (KKU 394)

ö szenttséges szájábol soha se tsalárd, se haszontalan szó ki nem (KG 528)

ember volna, mások pedig hogy tsalárd, és tsak anépet hiteti. jésus (KJÉ 680)

a birák. keziben adhassák. ezek atsalárd követek hozája menvén, ezeket mondák (KJÉ 726)

kristus. világ fejdelmének nevezi. a tsalárd jókot fel fedezi, és fel (VKT 794)

hizelkedünk lelkünknek. és testünknek, a tsalárd jókal, a mellyek tsak földiek (VKT 828)

romlotságban vagyunk. és tellyesek. a tsalárd jóknak nyomoru szeretetivel (VKT 829)

le irja nékünk az ollyan tsalárd alázatosokot, vannak olyanok kik hamisan (VKT 848)

mind az ö ditseretek. olyan tsalárd. valamint ami jó erkölcseink, és (VKT 866)

olyan igaz nem lehet. hanem tsalárd (VKT 876)

azindulat. valamelyikéhez ezek közül a tsalárd jók közül, a melyek bé (VKT 877)

jókót. az örökösöknél, az élet tsalárd édeségit. az Istenel valo lételnél (VKT 909)

tarttya a jóbbikot. mondván. Átkozot atsalárd, aki aroszabikot, és az aláb (IK/A 38)

a kinek beszéde kegyes. és tsalárd. hogy jó uton járj, és (IK/A 48)

a prokátorok közöt, ravasz versengö. tsalárd., az ilyen három, vagy négy (IK/A 76)

A hazug elméjü tsalárd lészen amaga viselésiben (IK/A 239)

ez a tartás nem jó. tsalárd, és veszedelmes, nem az embereket (IK/A 374)

mivel a más féle békeség tsalárd és hamis; a hamisaknak nintsen (C/A 845)

az olyan nem jó. hanem tsalárd ember, lactencius (IJE 140)

szollot abálványok ellen. aki homérust, tsalárd és hamis profétának mondá lenni (ISZ 272)

miket tolda ezekhez, avalláshoz valo tsalárd buzgoság, és avilági okoskodás (KSZ 348)

az a Jésus Galiléábol valo tsalárd volt, akit ök akereszten meg (SUT 517)

Ezen idöben támada egy tsalárd ember, a kit a samaritánusok (SUT 541)

A Fadus Gubernatorsága alat, egy tsalárd, vagy egy varasló. Theudás nevü (SUT 622)

valának meg halni emellet a tsalárd hitetö mellet, a kinek szándéka (SUT 673)

Éfésusbol ez a tsalárd Smirnában ment, onnet Athenásba, ahol (SUT 680)

kegyetlenségi, és üldözési. ellen. a tsalárd boszorkányok ellen, és a filosofusoknak (SUT 767)

foglalatoskodék, Giskalai János. aki igen tsalárd ravasz, nagyra vágyo, és hazug (SUT 799)

tsalárdab – 1

az egyik Szerzet Istenteleneb, és tsalárdab a’ másikánál, mindenik tsak kötelre (ML 322)

tsalárdakot – 1

elött. az egyháziakot, mint olyan tsalárdakot., kik jóvokbol éltenek, és bünök (IK/A 305)

tsalárdnak – 4

kevélységit, meg engedi, hogy ennek atsalárdnak rabjai, és imádoi legyenek (É 184)

hitt akristusban, a farisaeusok ötet tsalárdnak tarták, akristusért üldözni kezdék. és (É 378)

{…} Tsalárdnak, és hitegetönek nevezik vala, ötet (É 479)

hogy kénszerittselek hitelt adni egy tsalárdnak, vespásiánus hitelt ada a Josef (SUT 814)

tsalárdok – 11

az emberek ditséreteit, mivel azok tsalárdok, és tsak azokot kel kivánni (É 21)

hogy lésznek ö utánna ollyan tsalárdok, kik messiásnak neveztetik magokot. a (É 836)

hét saeculumtol fogvást tanittya, a tsalárdok, akikröl itt szol az ur (É 836)

legyenek, nem ellen mondok, nem tsalárdok, hanem mindenekben jó hivek, hogy (KG 515)

szüléjektöl pénzt nyerhesenek, a játékban tsalárdok, és még némelykor, vagy lopásal (IK/A 267)

botsátani. mind az illyen áitatoságok tsalárdok, mert aki el mulattya egyikét (IK/A 365)

meg tsalatkoztak volna, se hogy tsalárdok lettek volna: mivel. 1. ök (C/A 188)

hogy lhuter, meláncton, és bucerus, tsalárdok valának, mivel a kristus törvénye (C/A 649)

hogy luther, meláncton, és bucérus, tsalárdok valának. mivel. a kristus törvénye (C/B 1389)

mert se az ostobák, se atsalárdok. se adurva természetüek, nem lehetnek (KSZ 456)

akarák valoságal meg vísgálni a tsalárdok magok viselésit, és tanitásit, Az (SUT 546)

tsalárdoknak – 4

határt akarna szabni, söt még tsalárdoknak nevezi azokat, kik az utolso (É 42)

hogy ha sok idök mulva, tsalárdoknak. és hitegetöknek fogják nevezni azokot (É 479)

leg nagyob része az illyen tsalárdoknak, nap keletröl jövének (KSZ 343)

hivén. hitelt ad vala azoknak atsalárdoknak. és meg marada avárosba, várván (SUT 871)

tsalárdokot – 5

atudatlanok, némellyek utálták öket, mint tsalárdokot, istenteleneket, és némellyek meg vetették (KSZ 347)

töltik. látni fogtok, részegeseket. fösvényeket, tsalárdokot, feslet életüeket, mulattság keresöket, varáslokot (KSZ 453)

soha, se több, se veszedelmeseb tsalárdokot mint ezekben az idökben, de (SUT 546)

a hiveknek hiteket, el veszté atsalárdokot, szájának leheletével, és tsak azokot (SUT 546)

ereje, meg némitták azokot a tsalárdokot, és meg szégyenitték azokot, kik (SUT 546)

tsalárdot – 2

üdvezitöt., hogy ötet gyaláznák mint tsalárdot., a mint is, mihent meg (É 418)

Titus nem üsmervén ezt a tsalárdot, meg engedé néki azt az (SUT 820)

tsalárdtol – 1

valoságos áitatoságot, a hamistol. és tsalárdtol (IK/A 84)

tsalárdul – 1

néki. és ne tselekedgyél semmit tsalárdul. az ö szükséginek meg könyebitésében (VKT 884)