[csúfság] – 75
csufság
csufság – 3

harag. egy mérges szó. egy csufság., mind anyi fogyatkozások, a melyek (KG 547)

valo hogy ót az alázatoság csufság. de ki elöt ? az rosz (IK/B 661)

fel vétele., volna. példának okáért. csufság volna azt fogadni az Istennek (C/B 1195)

csufságal – 1

tévé, a mely gyermekek. ötet csufságal illeték, azokat meg átkozá., és (C/B 1009)

csufságbol – 1

gyaur muftit., (: atörök a keresztént, csufságbol. gyaurnak hija., az az hitetlennek (TL 165)

csufságit – 1

akereszten, szenvedvén ótt a sidoknak csufságit, és a tsendes élet helyet (KKU 435)

csufságival – 1

kárt tenne nékik. hamis vádlásival. csufságival. és káromlásival, meg akarák ök (SUT 590)

csufságnak – 1

az jó erkölcsöt, szégyennek. és csufságnak tarttyák,. fö képen az iffiak (IK/B 682)

csufságokal – 2

2. A midön gyalázásokal csufságokal. fenyégetésekel, rosz példájokal, rosz tanásokal (C/A 276)

2. A midön, gyalázásokol. csufságokal., fenyegetésekel. rosz példájokal., rosz tanácsokal (C/B 1108)

csufságokot – 1

szenvedni az emberek üldöztetéseket. gyülölségeket. csufságokot., káromlásokot, gyalázattyokot., eröszakoskodásokot, meg kel (C/B 1115)

csufságot – 2

valamint az mérget. kik még csufságot üznek az jó erkölcsböl, kik (IK/B 511)

monach. söt még akeresztények is csufságot üztek belöllök, némellyek erö szakot (KSZ 437)

csufságra – 1

is hagyatnak az örökké valo csufságra, és szégyenre. az mely örökké (IK/B 507)

CSufság
CSufság – 1

lenni, holot ót. az alazatoság, CSufság (IK/B 661)

tsufság
tsufság – 5

életünkben valo vétkekhez, és a tsufság volna, botsánatot kérni olyan vétekért (É 374)

fel vétele volna, példának okáért, tsufság volna azt fogadni. hogy holnap (C/A 388)

olyannak imádsága két szinü, mivel tsufság kegyelmét kérni az Istennek olyankor (C/A 676)

ollyannak imádsága két szinü, mivel tsufság kegyelmét kérni az Istennek ollyankor (C/B 1409)

mint asok ember szollás., szóhordás, tsufság, illetlen tréfa, asok haszontalan beszéd (KSZ 442)

tsufságal – 15

azokra, a farisaeus pedig ezeket tsufságal tekinté, és ö, illyeneket nem (É 426)

és imadgyák. és a kristust tsufságal illetik (É 476)

igaságtalan, nem házaság törö, aki tsufságal tekintette apublikánust, atemplomban, aki magának (É 727)

még jobban fel indulván. nagy tsufságal el mene onnét. storophila pedig (KKU 292)

Dávid a feleséginek, a ki tsufságal illeté ötet, buzgo tselekedetiért, ez (KKU 292)

tanitásomot hamiságal vádolták. és azt tsufságal illették (KKU 336)

adgyák ötet, hogy bestelenségel, és tsufságal. illesék, meg ostorozák, és fel (KJÉ 713)

azonal reája kezdének pökdösni, és tsufságal tsapdosák ötet, a szemeit bé (KJÉ 751)

anép a kereszt elött állot, tsufságal illetvén jésust, akik ót el (KJÉ 758)

két latornak. az egyike is tsufságal illeté ötet. ha kristus vagy (KJÉ 759)

hatalmának erejét, de meg mások tsufságal illeték öket. mondván hogy részegek (SUT 499)

azt mondanák Ellyen akirály. illyen tsufságal illetik vala az Alexandriaiak az (SUT 568)

jó akaroi, tiszttyei szüntelen valo tsufságal beszéllenek vala néki arrol a (SUT 569)

utálatosab tselekedeteket, holtok után is tsufságal illeték öket. Némelyeket, valamely állatnak (SUT 754)

még meg maradot, de ök tsufságal illeték ötet, nem is akarák (SUT 884)

tsufságbol – 9

veres palást, melyet a sidok tsufságbol adának a kristusra (É 476)

aza két. ember képe, kik tsufságbol egy más ujját huzák, és (KKU 263)

udvarával meg vete engemet. és tsufságbol fejér ruhában öltöztete. a királyi (KKU 267)

némelyek öklökel üték, mondván néki tsufságbol. kristus találd ki. hogy ki (KJÉ 751)

látni, meg veté jesust. és tsufságbol. fejér ruhát adata reája, és (KJÉ 754)

egy nádat adának, az után tsufságbol térd hajtásokkal köszönték ötet. mondván (KJÉ 756)

vala lovas hadgyok, mivel rabsácé tsufságbol mondgya vala nékiek, jöjjetek az (ISZ 258)

gyermekek jádtzottanak, a város béliek tsufságbol. a Gymnasiumba vivék, a hol (SUT 567)

pilátushoz. királyi palástot adatván reája. tsufságbol (SUT 576)

tsufságból – 1

az a nem okos király. tsufságból felit szakálloknak el beretváltatá, és (ISZ 202)

tsufságira – 1

nagy nemböl lévén. az emberek tsufságira adná magát (KKU 292)

tsufságitol – 1

külömböztetni atöbbitöl, tartanak. az emberek tsufságitol, vagy meg vetésitöl, akár mely (VKT 835)

tsufságnak – 4

a mit jelent, a leányom atsufságnak sulyos kereszttye. a melyet hordozák (KKU 263)

tselekedetink nem tettzeneké játéknak. és tsufságnak. avilágiak elött, amidön azt kerüllyük (KKU 292)

vivé. akik azt láták, némellyek tsufságnak tarták, nemelyek tsudálák a király (KKU 293)

avilágiak azt meg vetik, és tsufságnak tarttyák. mivel nagy böltseség. esztelennek (KKU 294)

tsufságok – 1

sok ember szollás, trágár beszédek, tsufságok. hizelkedések. haszontalan ditséretek, ditsekedések, a (É 687)

tsufságokal – 1

ezt az uj királyt, gyalázatos tsufságokal illeték ötet. és illetlen verseket (SUT 567)

tsufságoknak – 1

a melyel ellene álhassunk. a tsufságoknak, meg nem pirulván az Évangyéliumért (É 589)

tsufságokot – 5

drágáb fel támadást nyerhetnének, némelyek tsufságokot. ostorozásokot szenvedtenek. kötözéseket. és tömlöczöt (KKU 262)

szenvedtem. ellenkedéseket beszédimben, és tselekedetimben. tsufságokot kinaimban. és káromlásokot halálomkor. nem (KKU 266)

hirdette., de el hagyatá vélek tsufságokot. ki nyilatkoztatván. az ö hamis (KJÉ 702)

az emberek üldöztetéseket, gyülölségeket, tsufságokot, káromlásokot, gyalázattyokot, eröszakoskodásokot; meg kel (C/A 286)

fajtalan életü társaival. mindenek láttára, tsufságokot üzöt a vallás béli Ceremoniákbol (KSZ 465)

tsufságot – 6

resttségben ejt, egy helytelen nevetés, tsufságot, és káromlást okoz, aki, a (É 648)

{…} Akár mely tsufságot tégyen rajta avilág, de nagy (É 657)

egy kerésztet, amely ellen ezer tsufságot monda, söt még. nagy orczátlanságal (KKU 291)

nekem igen nehéz volna ha tsufságot üznének belöllem. ugy kel tehát (VKT 800)

meg pofozták. reája pökdöstek, és tsufságot üztek. az ö királyi voltábol (VKT 868)

olyan dolog hogy a Comedíások tsufságot üzvén a szent titkokbol., ugyan (KSZ 391)

tsufságra – 7

Jelentik azokot aszabados életüeket, kik tsufságra fordittyák mostanában is. a szent (É 579)

olyan Istentelen könyvek, a melyek tsufságra fordittyák a vallást. és a (IK/A 119)

azokal viszá ne élyenek, és tsufságra ne fordittsák, azért tsak akor (C/A 843)

azokal viszá ne éllyenek, és tsufságra ne fordittsák, azért tsak akor (C/B 1532)

azt is. hogy okot ád atsufságra, mert ha valaki meg láttya (ISZ 200)

magokot meg tartoztatni, hogy valamely tsufságra valo szót ne mondgyanak., egy (ISZ 272)

ment venni tölle. mindenkor valamely tsufságra valot ada neki hogy meg (SUT 601)

tsufságtol – 1

kellene tehat néked félni attol atsufságtol melyet avilágiak tehetnek rajtad. az (KKU 326)

tsufságul – 2

tettzik. azért is mondá Dávid, tsufságul adtál engemet az esztelennek. olyanná (KKU 347)

a népnek, és a vitézeknek tsufságul adtam magamot (VKT 847)