magokal., másnap. a császár. el hül belé. az egész táborával., a (TL 199)

dombotskára heveredett. de mint el hüle azon hogy hátra tekintvén egy (TL 290)

a sidó isák, thamár el hüle ezekre a beszédekre., hogy hogy (MN 158)

az ö nagy ajándekján. el hüle a mester ember. és sokáig (MN 175)

is hogy meg látá el hüle magában. annak beszédit jól által (MN 179)

Ételgiva erre tsak el hüle, és semmit nem mondhata, kork (MN 181)

meg lássam magam, hát el hülék belé. hogy a száraz fa (IJE 145)

ezen a szón, mindnyájan el hülenek, és el szomorodanak, és mindnyájan (KJÉ 739)