el|kel – 4
+el kel
+el kellyen – 1
félti hogy idö elöt elne kellyen. tudgya hogy én ahoz semmit (TL 135)
+el kél
kél el – 1
gyerttya, és más egyéb efféle. kél el aháznál. mivel többet nem (IJE 141)
el kéll
el kéll – 1
két rész az ételre el kéll, és ha azt meg gondollya (IJE 133)
+ell kél
kél ell – 1
ki egyszer ahalászok. hány ezer kél ell abban a császári városban (TL 44)