el|marad – 4
+el marad
+el marad – 1
ehez aföhöz ragaszkodik. es aki el nem marad tölle. afö azért (KKU 338)
el marada – 2
a varrás nélkül valo köntös; el marada. a ki is meg (TL 174)
végezödvén anapok, midön viszá térnének, el marada a gyermek Jésus jérusálemben (É 101)
el maradtam – 1
késtem. és hogy az ötséimtöl el maradtam (KKU 314)