el|rendel – 10
el rendel
el rendelé – 1

házakban, a férfiaknak, kinek, kinek el rendelé szállását. az also házakot (MN 12)

el rendelt – 2

pál. azt mondgya., hogy elevé el rendelt minket hasonloká lenni az (É 170)

Császárságra emelte volna. és mindent el rendelt. és le tsendesitet volna (MN 70)

el rendeltek – 1

veszünk, és a mit ót el rendeltek felöllünk, abizonyos hogy a (TL 89)

el rendelte volt – 1

hogy ne szeresen, de ugy el rendelte volt minden beszédit, és (MN 237)

rendeli el – 1

meg tekinti, és ugy rendeli el, hogy ez, anyi ideig viaskodgyék (KKU 279)

rendelte el – 1

{…} Mert ugyan ö rendelte el az ó törvény béli papoknak (É 855)

rendelt el – 2

modal., rendvel, és mértékel rendelt el, {…} ö azt jól tudgya. hogy (KKU 278)

az Isten öröktöl fogva rendelt el valakinek, akár ki keze által (KKU 322)

+él rendel
+él rendelé – 1

király paransolattyát. azért tsak hamar él is rendelé kevés dolgait. kork (MN 182)