el|rendel – 10
el rendel
el rendelé – 1
házakban, a férfiaknak, kinek, kinek el rendelé szállását. az also házakot (MN 12)
el rendelt – 2
pál. azt mondgya., hogy elevé el rendelt minket hasonloká lenni az (É 170)
Császárságra emelte volna. és mindent el rendelt. és le tsendesitet volna (MN 70)
el rendeltek – 1
veszünk, és a mit ót el rendeltek felöllünk, abizonyos hogy a (TL 89)
el rendelte volt – 1
hogy ne szeresen, de ugy el rendelte volt minden beszédit, és (MN 237)
rendeli el – 1
meg tekinti, és ugy rendeli el, hogy ez, anyi ideig viaskodgyék (KKU 279)
rendelte el – 1
{…} Mert ugyan ö rendelte el az ó törvény béli papoknak (É 855)
rendelt el – 2
modal., rendvel, és mértékel rendelt el, {…} ö azt jól tudgya. hogy (KKU 278)
az Isten öröktöl fogva rendelt el valakinek, akár ki keze által (KKU 322)
+él rendel
+él rendelé – 1
király paransolattyát. azért tsak hamar él is rendelé kevés dolgait. kork (MN 182)