el|távozván – 11
+el távozván
+el távozván – 11

hogy a teremtet állattol el távozván, tsak ö hozája kaptsollya magát (É 99)

vezérleni másokot. ugy hogy el távozván aföldi állapotoktol. ahiveket is arra (É 225)

tsak emberben veti bizodalmát, el távozván Istentöl, vagy a kegyelemnek harmattyát (É 287)

házát, vagy is inkáb el távozván az Istentöl (É 304)

tégedet, soha tölled el nem távozván, és hadd mehessek bé veled (É 545)

mint ha az embertöl el távozván, a maga rosz kivánságira hagya (É 771)

esék, hogy az Isten el távozván tölle, el felejtette volna, de (KKU 430)

vakmerö léleknek, a ki el távozván te tölled oh én Istenem (KG 482)

vala. és kevesé aparttol el távozván, a hajoban le üle, és (KJÉ 629)

mint egy kö hajitásnira el távozván töllök a földre borula, mint (KJÉ 747)

valo végben vitelében. és el távozván a világi társaságtol., magát egészen (IK/A 315)