el|árul – 24
el arul
el arulná – 2

judás a simon Iskariot fia el arulná ötet, tudván hogy mindeneket (É 456)

tudgya vala, ki volna aki el arulná ötet, ez okáért mondá (É 457)

el arult – 1

hogy az alepi basa minket el arult. de nem sokaig veszi (MN 77)

+el árul
árul el – 1

velem atálba márttya az árul el engem. az Ember Fia el (É 463)

árulták vala el – 1

vala hogy irigységböl árulták vala el ötet, ülvén vala pedig ö (É 466)

el árul – 3

mondotta, uram kitsoda aki téged el árul, ezt azért mikor látta (É 77)

mondom néktek, hogy egy közzületek el árul engem, és igen meg (É 463)

imé el közelgetett, aki engem el árul. még ö szolván. imé (É 464)

el árula – 1

nem valláé ártatlannak a kit el árula. mind e nem valaé (É 474)

el árulá – 1

közül. judás Iskariotes, aki ötet el árulá, miért nem adatatot el (É 444)

+el árullak – 1

háláadásal kel lennem. tegedet semmiben el nem árullak, mivel azokot jöttem (MN 44)

el árulná – 2

hagynák ötet, hogy az egyike el árulná, a másiká meg tagadná (É 457)

alkalmatoságot keres vala. hogy ötet el árulná; akovásztalanoknak elsö napján., járulának (É 463)

+el árullyon – 1

én. láttatlanná tettem. féltem hogy el ne árullyon, de már melléje (MN 152)

+el árulod – 1

de azt tudom hogy te el nem árulod az ö titkát (MN 38)

el árult – 2

hogy, hát a vitéz Ivon. el árult engemet. noha ö benne (MN 45)

hogy, felelé néki. isák engemet el árult? nem felelé álváré, és (MN 158)

el árulta – 3

ember. felelvén pedig judás aki el árulta ötet mondván. vallyon én (É 463)

népnek véneitöl, a ki pedig el árulta ötet jelt adot nékik (É 464)

látván judás a ki ötet el árulta, hogy halálra kárhoztatott volna (É 466)

el árulták – 1

az igazság mellet, ök azt el árulták, meg nevezvén a helyt (É 96)

+el árultalak – 1

evilágon. nem uram, felelé Ivon. el nem árultalak tégedet, de hü (MN 45)

el árultatok – 1

Fiát a Jesust. kit ti el árultatok, és meg tagadtátok a (É 516)

el árúl
el árúlták volna – 1

vévén észre minden beszédiböl. hogy el árúlták volna. és hogy egészen (MN 77)