[elégség] – 3
elégségel
elégségel – 2

ajora valo tehetetlenségét, nem vigyáznak elégségel az ellenségek sokaságokra, és eröszakoskodásokra (É 122)

apostol, az Isteni szolgálat, az elégségel, mert semmit nem hoztunk evilágra (IJE 121)

elégségtek – 1

bennetek, hogy mindenekben mindenkor minden elégségtek. legyen, bövolkodgyetek minden jó tétemenyre (É 849)