[előle] – 13
elölle
elölle – 4

hajtá magát. és ki mene elölle (MN 168)

haragját csendesedni, akor meny el elölle, még haragja el mulik (IK/B 587)

agonosz lélek azonal el tünt elölle. sok féle tsudákot látunk atöbb (C/A 345)

elölle. sok féle csudákot látunk atöbb (C/B 1164)

elöllem – 1

tölle. hogy tsak el tünt elöllem., és elöl találám timánt. a (MN 229)

elöllök – 3

azoknak veszedelmes állapottyokot, és hogy elöllök el vegyék mind azt, valami (É 392)

egy másnak, mihent el enyészék elöllök, hogy azö szivek éget az (É 507)

Istentöl. erre ki hajták ötet elöllök, mondván néki, születésedtöl fogva. vétkezel (KJÉ 687)

elöllünk – 3

tálban. hogy azt el vitték elöllünk, a másodikát, harmadikát. egyszoval hetven (TL 10)

nyolczvan tál igy repült el elöllünk. némelyikben még nem is mártottunk (TL 10)

meg vakitván minket, el rekesztik elöllünk annak világoságát, a világosittya alelkeket (É 552)

elöle
elölök – 1

egy kevés ideig elvoná magát elölök, nem mutatván meg magát közönségesen (KJÉ 712)

elölünk – 1

hintojában ül. és el megyen elölünk., emár nem volt tréfa, azután (TL 230)