el|űz – 16
+el üz
el üze – 2

mindenkor igyekezet azon, hogy azokot el üze közüllünk, de még eddig (TL 175)

tulajdonsága a, hogy a setéttséget el üze (É 66)

el üzé – 2

Ételred el üzé magátol, gyalázatosan minden szeretöit (MN 210)

igen kevés jószágot. akor amulattságot el üzé magától., és helyiben helyhezteté (MN 218)

el üzem – 1

inditták., és hogy szomoru gondolatit el üzem, oda adám néki a (MN 232)

el üzi – 4

hogy itt a török áer el üzi. édes néném mi jó (TL 7)

egy kis levelel, minden haragját el üzi kéd. többet is irhatnék (TL 36)

magamnak. hogy a mit tselekedtem, el üzi belölled azt a szomoruságot (MN 92)

az, az én más félelmimet el üzi. a te nagy keserüséged (MN 132)

el üzne – 1

vevé elö, hogy minden akadályt el üzne. azért a Durhami püspököt (MN 201)

el üzöt volna – 1

keresni. engemet meg büntetet. és el üzöt volna mellölled, de igy (MN 147)

el üzte volna – 1

szerzet néki. nem hogy azt el üzte volna, de még meg (MN 149)

el üzük – 1

Miképen tanit arra akristus. hogy el üzük az ördögöt a midön (É 184)

el üzze – 1

Igy szeretem édes néném. hogy el üzze kéd azt aveszet reszttséget (TL 11)

üze el – 1

igéret tsendesittse meg haragodot. üze el félelmidet. és tégyen arra alkalmatosá (MN 110)

üzik vala el – 1

meg abetegeket, és üzik vala el az ördögöt még éltekben. {…} etehát (É 828)