[erejű] – 7
erejü
erejü – 6

de amidön meg törik. hathatos erejü, ez igen szép képe ez (É 135)

hanem tsak az ö. mindenhato erejü kegyelmének. és az ö halála (É 642)

az igazság nem aláb valo erejü az elöbbeninél, eszerént mutatom azt (IK/A 32)

kitsoda ád nékem, arra elegendö erejü szókót., hogy meg értethesem veled (IK/A 156)

mert az ö esedezése nagy erejü az Istenél, senki is kegyelmit (IK/B 476)

hogy az Apostolok. még nagyob erejü boszorkányságot tudnának mint ö, szent (SUT 515)

erejünek – 1

tarta maga felöl. és elegendö erejünek hogy mesterét kövesse. és meg (É 474)