[erőltetés] – 7
eröltetés
eröltetés – 2

meg ölelni, oh’ mely boldog eröltetés az illyen, ha Isten meg (É 628)

érdem az, hogy szüntelen elmélkedgyenek. eröltetés, és mutogatás nélkül, meg egyeztetvén (VKT 806)

eröltetésben – 2

ugy annyira hogy a nagy eröltetésben, meg veresedik akoron aböre meg (TL 103)

meg látni, hogy ök mindenkor eröltetésben. és nagy munkában lévén, sok (IJE 26)

eröltetése – 2

foglalatoságban vagyon. az elmének hoszas eröltetése., sokal inkáb meg gyengitti a (VKT 898)

igy az ö szemérmetlen aszszonyának eröltetése, meg nem homályosithatá tisztaságát. ez (IK/B 413)

eröltetést – 1

vetkiért valo büntetésül az olyan eröltetést meg érdemlette, vagy az olyat (IK/A 298)