fel|kelés – 11
felkelés
felkelésre – 1

velünk irgalmaságal, kegyelmit adván, a felkelésre (C/B 1433)

fel kelés
fel kelés – 3

az ágyát, és járjon. afel kelés a, hogy ki kelyen. avétek (É 213)

de a késön valo fel kelés után az idö rövid. mert (IJE 30)

irás szerént, areggel valo fel kelés, valamely gondal valo nagy dolgot (ISZ 199)

fel kelésben – 1

az ételben, le fekvésben, fel kelésben. egy szoval. mire valo mind (KSZ 442)

fel kelésen – 1

hanem mentöl hamaréb az fel kelésen kel igyekezni, és azon hogy (IK/B 458)

fel kelésre – 3

irgalmaságal. kegyelmit adván a fel kelésre (C/A 712)

tsak az idejébben valo fel kelésre szoktassa kegyelmed magát (IJE 28)

magát az idején valo fel kelésre, idején fóg kegyelmed fel kelni (IJE 29)

fel kelésröl – 1

elöb, mint sem a fel kelésröl gondolkodnánk (IJE 65)

fel kelésünknek – 1

rendelnünk, bizonyos orája légyen fel kelésünknek, le fekvésünknek, az ebédnek. vatsorának (IJE 159)