fel|kelés – 11
felkelés
felkelésre – 1
velünk irgalmaságal, kegyelmit adván, a felkelésre (C/B 1433)
fel kelés
fel kelés – 3
az ágyát, és járjon. afel kelés a, hogy ki kelyen. avétek (É 213)
de a késön valo fel kelés után az idö rövid. mert (IJE 30)
irás szerént, areggel valo fel kelés, valamely gondal valo nagy dolgot (ISZ 199)
fel kelésben – 1
az ételben, le fekvésben, fel kelésben. egy szoval. mire valo mind (KSZ 442)
fel kelésen – 1
hanem mentöl hamaréb az fel kelésen kel igyekezni, és azon hogy (IK/B 458)
fel kelésre – 3
irgalmaságal. kegyelmit adván a fel kelésre (C/A 712)
tsak az idejébben valo fel kelésre szoktassa kegyelmed magát (IJE 28)
magát az idején valo fel kelésre, idején fóg kegyelmed fel kelni (IJE 29)
fel kelésröl – 1
elöb, mint sem a fel kelésröl gondolkodnánk (IJE 65)
fel kelésünknek – 1
rendelnünk, bizonyos orája légyen fel kelésünknek, le fekvésünknek, az ebédnek. vatsorának (IJE 159)