Hogy hogy aszonyom. fel kialta. dom sebástien. hát a dom (MN 110)

zárá. könyves szemekel, Edita, fel kialtá. kedves Editam, hová leszék én (MN 179)

a miket tölle hallot. fel. kialtá. boldog a méh. mely tégedet (VKT 911)

kegyelmed beszéllyen páter uram, fel kialtá az ágybol diánna. én örömest (IJE 15)

Én,! felkiáltá a király. ijedtében, hogy meg (MN 189)

a midön illyen szokal fel kiált, oh! én Istenem, oh! én (KKU 429)

nékünk adni oh! uram. fel kiált erre szent Bernárd. az en (IK/A 276)

hát minékünk oh uram. ? fel kiált sz. bernárd, az én bekeségemet (IK/B 609)

Lélekel, és nagy szóval fel kiálta és monda. Áldot vagy te (É 37)

{…} Le térdepelvén fel kiálta. Uram nem tulajdonitsad nékik ebünt (É 71)

ur szine elött, és fel kiálta. nagy szóval susánna, és fel (É 346)

és halálra itélék ötet, fel kiálta pedig nagy szoval susánna, és (É 347)

Daniel vala neve, és fel kiálta nagy szoval. tiszta vagyok én (É 347)

és meg öllyön titeket, fel kiálta azért az egész gyülekezet nagy (É 348)

közöt ül vala, és fel kiálta nagy szoval akirály mondván, nagy (É 410)

ijedvén illyen nagy tsudán. fel kiálta nagy szoval., meg üsméré, és (É 412)

a fö. hogy hogy fel kiálta dom fernánd hát lunlei. el (MN 37)

Én rejtettem el Elvirt. fel kiálta erre dom sebastien. ah. uram (MN 119)

Ah! aszonyom fel kiálta dom baltazár. és fel emelvén (MN 121)

köteleségemben segitened. oh! uram fel kiálta. egyedül vagyok. a ki dom (MN 129)

Oh! Istenem. fel kiálta Elvir. álváré.! lisbonában vagyon álváré (MN 130)

ah! már esok aszszonyom, fel kiálta dom baltazár. ha azal meg (MN 150)

Catharinának ugy hogy mindenik fel kiálta egy szers mind. oh Istenem (MN 170)

ferjemet timantnak. óh Istenem fel kiálta erre timánt könyves szemekel, és (MN 232)

szivét ezek a beszédek, fel kiálta. bizodalomal valo batorságal mégyek a (KKU 257)

szivének szeretetében. és buzgoságában fel kiálta. oh! kereszt mely régen sohajtok (KKU 287)

mivel fel gerjesztvén szivét fel kiálta, kivánom uram hogy a te (KKU 318)

és eröt vévén magán, fel kiálta, kész az én szivem. uram (KKU 347)

a habok közöt lévén. fel kiálta. én Istenem segitts engemet, a (KKU 412)

lenni, és nagy sohajtásal. fel kiálta, hol valál hát Istenem, hol (KKU 430)

miat egy nehány szor fel kiálta (KKU 432)

ezt halván, nagy örömiben fel kiálta. ditsöséges dolgokot mondottak te felölled (KKU 442)

ezeket nagy örömel halván, fel kiálta, oh., mely kedves uram ate (KKU 446)

bé telvén szent lélekel. fel kiálta áldot vagy az aszonyi állatok (KJÉ 606)

sippadozni kezdének avizben, akor fel kiálta, uram szabadits meg engem, a (KJÉ 665)

meg. vetett volt. és fel kiálta, atyám ábrahám, szány meg engemet (KJÉ 703)

hanem hü. thamás akoron fel kiálta mondván, Én uram. és Én (KJÉ 767)

botsattyuk kegyelmedet páter uram. fel kiálta télámon, a Grofné elött ne (IJE 21)

ki abbol páter uram. fel kiálta télámon., igen sokra számlállya kegyelmed (IJE 21)

Oh! páter uram, fel kiálta angyélika. ezek arestek. azt tarttyák (IJE 31)

jöni, arra nagy sopánkodva. fel kiálta. oh! micsoda nagy alkalmatlanság ez (IJE 58)

fel forditod atermészetnek. törvényét, fel kiálta apáter. természet nélkül valo anyák (IJE 80)

Hogy hogy, a gyermekeknek. fel kiálta télámon, én azokat magam sem (IJE 88)

Erre fel kiálta télámon. ah! páter uram. menyit (IJE 123)

bizonyára ez már sok, fel kiálta angyélika. vagyone kegyelmednek lelke. hogy (IJE 128)

állot volna, nagy álmélkodásában fel kiálta, mondván, Igazán ki tettzik hogy (SUT 888)

dolgot; és mindenek hallottára fel kiáltá. csak azt akarám meg tudni (TL 89)

királyának választá. és annak fel kiáltá. de ugyan abban az idöben (TL 188)

Lélekel. és nagy szoval fel kiáltá. és mondá. áldot vagy te (É 686)

birhatván az elsö indulattyával fel kiáltá. hogy hogy felséges király. hát (MN 193)

tölle. igasságal. igen is, fel kiáltá erre a király. a lábaihoz (MN 194)

nem türköztethetvén meg magát,. fel kiáltá én bennem. király én bennem (MN 198)

Hát, fel kiáltá timánt. meg ölelvén engemet. eCleodon (MN 223)

felénk jövén nagy tsudálkozásál fel kiáltá mit látok, timantot. és Cleodont (MN 238)

hordozni, egy szers mind, fel kiáltá (KKU 263)

Ezeket nagy álmélkodásal halgatván. fel kiáltá. kitsoda az, aki követhetné teremptöjét (KKU 337)

hagyta, azért nagy bátorságal fel kiáltá hogy ö keresztény. és azonal (KKU 424)

hiszen. agyermek attya, azonal fel kiáltá köny hullatásokal., hiszek uram, segéllyed (KJÉ 675)

ötet. a nép erre fel kiáltá, ördögöd vagyon néked, ki keres (KJÉ 681)

az emberekhez valo szeretetiböl fel kiáltá. jöjjetek hozám mindnyájan, akik munkálkodtok (KJÉ 689)

ezeket el végezvén, fel szoval kiáltá. lázár gyere ki. a holt (KJÉ 711)

ejte érette, és szomoruságaban. fel kiáltá oh ! ha meg üsmérted volna (KJÉ 719)

három ora felé. jésus fel kiáltá nagy szoval. Eli, Eli, és (KJÉ 760)

ki mondhatatlan. valo örömel fel. kiáltá. Rabbani. az az, mesterem. jésus (KJÉ 763)

is hitt. és tsudálkozásában fel kiáltá. Én uram, és en Istenem (C/A 187)

Hát honnét vagyon a, fel kiáltá télámon örömmel. hogy josef esze (IJE 137)

Hasznosabb,? fel kiáltá diánna, több már két orájánál (IJE 161)

felségiben, az Atyának jóbján, fel kiáltá, látom nyitva az egeket, és (SUT 511)

árrat, és a fajdalomban. fel kiáltá. óh én Istenem, szent Mark (SUT 635)

pál ezeket mondá, festus fel kiáltá. esztelen vagy pál, és ate (SUT 722)

három napot tölteni. mindnyájan fel kiálták, hogy igen is, a csaszár (TL 111)

akik kisérték, nagy fel szóval kiálták. Hosánna, áldás, Ditsöség a David (É 436)

állának tölle, és fel szoval kiálták néki, jésus, mester. könyörüly rajtunk (KJÉ 680)

akar. Erre a sidok.fel kiálták, hogy nem volna olyan halál (SUT 581)

ezekre. a sido követek fel kiálták, hogy atiszta káromlás volna,: hogy (SUT 592)

nép, és a hizelkedök, fel kiálták (SUT 616)

hagaták szent Jakabot., és fel kiálták neki. mond meg nékünk Igaz (SUT 739)

fel ugranék székiröl, és fel. kiáltaná., {…} , de azokhoz nem értvén. ollyan (TL 108)

vesztésnek áliták lenni, és fel kiáltának, mert mindnyájan láták ötet, és (É 175)

nagy szóval susánna, és fel kiáltának avének is ellene; és el (É 346)

jésust örizék. hogy félelmekben fel kiáltának.. ez az ember., valoságal. Isten (KJÉ 760)

akoron az ellenségi minyájan fel kiáltának. és fülöket bé dugván. egy (SUT 511)

a midön haldoklo szoval fel kiálték, az atyamhoz, Én Istenem. én (KKU 265)

ök azok ellen fel ne kiáltottanak volna,? és meg nem üsmérték (C/A 149)

ök azok ellen fel nem kiáltottanak volna? és meg nem üsmerték (C/B 1029)

aföld népe az ellen fel kiáltot volna, hogy ha a meg (ISZ 224)

{…} Miért kiálta fel szoval (É 392)

magadhoz lelkemet, azután térdre esvén, kiáltá fel szóval, uram ne tulajdonittsad (SUT 512)

E tettzik nékem e. fél kiálta angyelika (IJE 18)