a keresztnek fáját. a melyre feszitek a sidok az üdvezitöt, és (É 448)

hitetlenségit., a ki a keresztre feszitené ötet. és attol a véghetetlen (É 470)

a mi büneinkel együt akeresztre feszitette, meg érdemelvén nékünk halálával a (É 695)

meg vetették, gyalázták, káromlották, keresztre feszitették; végtire a maga akarattyábol szenvedet (KJÉ 599)

akikért még imádkozot., noha akeresztre feszitették, de még menti az ö (VKT 826)

Mihent Jésust akeresztre feszitték., azonal. imádkozék ellenségiért. mondván. Atyám (KJÉ 758)