meg ne kostollya, ki veszem grof bonnevált. ha török is. mert (TL 178)

várni. a fejdelem levelét vettem, grof bonválnak el küldötte a procurátioját (TL 211)

több urak közöt. leg inkáb grof szent pol., és ponthiö. külömböztetik (MN 79)

az idöben, de mindenek felet grof ponthiö. a ki fejdelmi joszágot (MN 79)

udvarokban. ugy anyira hogy ponthiö grof nagy kedveségiben vévén, azt kiváná (MN 79)

éget, ezen meg batorodván. a grof lábaihoz borula. azt meg vallá (MN 80)

mondani mitsoda örömel halgatá a grof mind ezeket. és fel emelvén (MN 81)

A grof hogy sokára ne halasza az (MN 81)

valo szereteteket. anyira, hogy a grof gyönyörködöt házaságokon és nem tudta (MN 81)

nagy örömel reá álla, a grof ponthiö pedig mindenekbe kedvit keresvén (MN 82)

rendele. és mint reménlé a grof rövid idö mulva. viszá valo (MN 82)

Azután viszá térvén. a grof nagy örömel látá öket, thibolt (MN 85)

Mind azon által a grof sajdítta valamít ebben a dologban (MN 85)

hogy vagyon valami közöttök, a grof tehát tellyeségel meg akará tudni (MN 85)

körülötte állottanak nagy tsendeségben., a grof inté nékik hogy menyenek ki (MN 86)

az ö meg tébolyodása. a grof ezt látván gondolá hogy alkalmatosab (MN 87)

holnapig tarta. és az alat agrof egy napot sem mulata el (MN 87)

haragja minden nap nagyobodék. a grof ezeket látván. boszonkodni kezde. ellene (MN 87)

bujában thibolt. a midön a grof még nagy haragjában ezeket tudtára (MN 87)

kelleték meg vigasztalni, ez a grof gondolá, hogy ha még egy (MN 87)

esztendöt. a melyek után. a grof ismét özvegységre jutván. el tekellé (MN 88)

készitének az utra. és a grof. ponthiö hü emberekre bizván tartományit (MN 88)

A grof. és thibolt a templom szolgálattyára (MN 88)

A grof ponthiö. a fia. és thibolt (MN 88)

de a grof arra rea nem álla. hanem (MN 89)

királyné kegyes szava. meg hatá agrof szivét. és azonal mondá, hogy (MN 89)

ö franczia volna a ponthiö grof. egyedül vagyé it kérdé a (MN 89)

vagyon itt királyné, felelé a grof. az egyik az en vejem (MN 89)

En nem tudhatom. felelé a grof, hogy mire válik még a (MN 91)

A grof ponthiö. és thibolt. hasonlo nyughatatlanságban (MN 93)

hogy kik vagytok., felely nékem grof ponthiö mutatván reája, és mond (MN 94)

A grof azon el tsudálkozék hogy neviröl (MN 94)

a halált. oh mondá a grof. ugy tekinteném. mint egy olyan (MN 95)

és köny hullatásival öntözé. a grof az ölében tartván. egyebet nem (MN 95)

leányom. édes leányom, az iffiu grof a köntösét tsokolgatta, saida mind (MN 95)

eképpen kezdé beszédit, tekintvén a grof ponthiöra (MN 95)

A grof és thibolt, helyesnek találak a (MN 101)

ö érette mindent tselekedni. a grof is sokaknak szolgála, a sultán (MN 103)

nála nélkül. mint hogy a grof vadász volt, és a sultán (MN 103)

azt igen szerette. azért a grof mindenkor véle volt. a sok (MN 103)

kevés idö mulva a grof ponthiö meg halván. minden tartományi (MN 105)

hasznos szolgálati, nevelik vala a grofban hozája valo baráttságát. és a (MN 80)

az ö szép termeteket. a grofhoz, öregségiért, tisztelettel (MN 101)

hadakoztanak, mint hogy pedig ponthiö grofnak leg több joszága volt. azért (MN 80)

ditsöségére. és hasznára volt a grofnak. a melyért oly nagy örömel (MN 80)

aszonyhoz valo szeretetit. hogy a grofnak meg esék a szive rajta (MN 85)

A ponthiö grofnak is haragja el mulván. tsak (MN 87)

lön. az iffiu grofnak szépségit tsudálá. de thibolthoz. az (MN 102)

érkezék. hogy Jermerland. és koerfort grofok inditást támasztottak volna., akik látván (MN 205)

jol meg szemlélvén pedig a grofot. észre vévé annak titkos okát (MN 89)

meg türköztetvén magát. kérdé a grofot hogy ki volna, honnét jöne (MN 89)

a sok féle gondolatit. a grofot nagy szeretettel meg ölelé, és (MN 91)

végezvén az öttsét. az iffiu grofot meg ölelé és noha nem (MN 95)

térhet. és meg ölelvén a grofot. és a fiát, el butsuzék (MN 103)

és had vigyázon reája. a grofot. és a fiát. nem kelletet (MN 104)

mindgyárt követtségben küldé kent nevü grofot. a normándiai hertzeghez (MN 211)

emelvén szemeit. nagy haragal a grofra., és irtoztato modon tekintvén reája (MN 86)

halna meg elöbször. a ponthiö grofra esék a sors. de a (MN 88)

amelyekben olyan rendelés vagyon hogy Grof csáki ur, a nem okos (TL 237)

a holnapnak azelein érkezék Constantinápolyba Grof d’Ésalleur, hogy követ lenne (TL 260)

királyné hadát ugy tettzik hogy Grof Nadasdi komendirozta, a prusiai hadat (TL 297)

A Grof kénszeriteni kezdé hogy mondaná meg (MN 81)

A Grof hasonlo bajban volt. noha tudta (MN 93)

lett volna anak a’ Libanusi Grofnak nem tudomal felelni, mint sem (ML 322)

Méltoságos Groff uram, kedves ötsém uram (ML 303)

CONSTANTINAPOLYBAN GROFF P…. E (TL 7)