E tehát az az elsö határ, melyet az Isten vetet a (VKT 841)

amelyel magunkhoz tartozunk. ez a határ igen igasságos, mivel eléb valo (VKT 841)

a sidon béliekel pereltenek holmi határ iránt, flaccus adolognak végire menvén (SUT 537)

azokot igaságtalanul. de akivánságnak nintsen határa, és soha meg nem elégszik (É 328)

apéldábol, hogy a felebaráti szeretetnek határában kel tartani, amód nélkül valo (É 353)

félelemnek, és a felebaráti szeretetnek határában, minden bizonyal rendeletlen az olyannak (É 557)

meg ne szomorittsák, ajó erkölcsnek határában (IK/A 144)

hogy a szüléidhez valo köteleségnek határában maradhas. vigyaz gyakorta ezen két (IK/A 223)

az elegendöségnek, és a tiszteségnek határában, a testi, és roszul tanitot (IK/A 242)

hogy ha az jó erkölcsnek határában kivánnák tartani, azért jobban szeretik (IK/B 497)

Igen nagy okoságal kelleték, amaga határában tartani az Isten fiaihoz illendö (KSZ 389)

üdvezitöm légy, a földnek végsö határáig, ezeket mondgya az ur, az (É 670)

és üdvezittöül a földnek, végsö határáig (É 671)

az elégnek. és az becsületnek határán, mivel az tobzodohoz illik az (IK/B 581)

környül fel veti vala atenger határát, és törvényt ád vala avizeknek (É 229)

vetni magunkot, mert ha egyszer ahatárát meg haladgya a rosz indulat (É 435)

fel veti vala a tenger határát, és törvényt ád vala avizeknek (É 867)

hogy ha tsak abban a határban nem teszük, a melyben az (VKT 878)

a Gallilaeai tengerhez, a Decapolis határi közöt, és hozának néki egy (É 731)

igaságnak, és az Isten törvényének határiban. mind azokot az indulatokat emberi (É 36)

kik Bethlehemben, és annak minden határiban valának. ket esztendösöktöl fogva. és (É 81)

ismég ki menvén a Tyrus határibol, jöve sidon által a Gallilaeai (É 731)

az egek végeitöl fogvást, azok határiig. a füge fárol pedig tanullyatok (É 833)

meg azért kiralyok, tanulyatok. föld határinak birái (IK/A 328)

vegyétek eszetekben., és tanullyatok föld határinak birái. füleitekben vegyétek sokaságon uralkodok (IK/B 654)

zengések. és a föld kerekségének határira az ö igéjek (É 221)

el jött a földnek utolso határirol a salamon böltseségét halgatni, és (É 201)

haladák akeresztényi jozonságnak, és szemérmetességnek határit, {…} szükségesnek találák amint már meg (KSZ 449)

ollyan érzékenységet. a melynek., nincsen határja., azt meg vallom., hogy a (TL 184)

az igéretet illeti, annak nints határja, mert annak akristusban kelleték bé (É 743)

zágonhoz, mint ez avezérséghez, ugy ahatárjában volnék. még semmit sem tudunk (TL 11)

és hogy magokot. annak ahatalomnak, határjában tarttsák, a melyet vettek Istentöl (É 430)

Az ö szabadságok amaga határjában lévén, abban állot, hogy el (ISZ 247)

légy. hogy annak a tiszteletnek határjábol. soha ennél töbszőr ki nem (MN 69)

a két fejdelem a Gamala határján vetekedének. az ö Generalisok pedig (SUT 542)

felebaráti szeretetnek. el terjedésit. és határját (VKT 842)

imé egy kananaeai aszszony azokbol ahatárokbol ki jövén kiálta. mondván néki (É 206)

által ne mennének. az ö határokon, mikor a földnek (É 229)

hogy által ne mennének a határokon, mikor a földnek fundámentumit veti (É 867)

átalkodás volna attol. aki annak határt akarna szabni, söt még tsalárdoknak (É 42)

kik az utolso idökben okoskodásokal. határt vetnek, holot az Isteni bölcseség (É 42)

vétkes lészen. hogy ha annak határt nem vetnek, eszerént beszélnek rend (MN 125)

Isten pedig nem tészen más határt. a felebaráti szeretetnek. hanem, a (VKT 843)

a harmadikán az Isten törvényit, határt vete a hegy körül és (C/A 97)

a harmadikán, az Isten törvényit, határt vete a hegy körül. és (C/B 987)

házaságot., nem vetvén nékik semmi határt. a görög anyaszent egy házban (C/B 1389)