[hirtelenkedő] – 2
hirtelenkedö
hirtelenkedö – 1
mondgya. láttálé dolgaiban és beszédében hirtelenkedö embert ? az bolond felöl töb (IK/B 573)
hírtelenkedö
hírtelenkedö – 1
szeretet nem vakmerö, se nem hírtelenkedö; hanem okos, és értelmes. az (É 153)