[hivalkodó] – 15
hivalkodo
hivalkodo – 9

lábait, oktatásul lehet az ollyan hivalkodo aszszonyoknak, kik hajokot, és fejek (É 445)

ember szóllások, káromlások, tisztátalan szók, hivalkodo beszédek, a másokot valo meg (É 557)

vagyok, és az ö malaszttya. hivalkodo én bennem nem volt, hanem (É 729)

Az ö malaszttya én bennem hivalkodo nem volt. hanem bövebben munkálodtam (É 731)

A hivalkodo. és a haszontalan valo szók (KG 547)

valo tzifraságot., a mely a hivalkodo elmét jelenti, és az olyat (IK/A 231)

aköntösödben mondgya abölcs. mert a hivalkodo ditsöség. szent Hieronimus jól mondgya (IK/A 231)

illetlen.: és szemtelen. és tsak ahivalkodo elméket illeti. se elmédért. se (IK/A 275)

szépségedért, termetedért, az illyen az hivalkodo elméhez illik, sem az eszedért (IK/B 609)

hivalkodok – 2

aszszonyoknak., kik tunya életet élnek, hivalkodok lévén (IJE 32)

valo járást, söt nem tsak hivalkodok. hanem hazudozok, és nyughatatlanok, tsátsogok (IJE 33)

hivalkodokat – 1

három ora tájban, láta más hivalkodokat állani apíatzon és mondá nékik (É 140)

hivalkodokot – 1

nagyságokot. hogy meg aláza a hivalkodokot, és a kevélyeket. a halászok (É 642)

hivalkodot – 1

három ora tájban, láta más hivalkodot állani a piatzon. és mondá (É 256)

hivalkódó
hivalkódó – 1

keresztyén, a ki nagyra vágyó, hivalkódó. aki fel fuvalkodó a maga (É 452)