pap. reá tette kezét, a homlokán keresztet vont, és imádkozot érette (KSZ 313)

szent arany pléhet viselt a homlokán, valamint a sidó fö papok (SUT 522)

földre az imádságra, hogy azö homlokán. és térdein valo bör. oly (SUT 522)

melyet a fö pap a homlokán hordozta (SUT 622)

elégednék, hogy együgyüségben kerese életét. homlokának veritékivel: nem gondolkodván pedig arrol (IK/B 389)

azt tarttyák hogy kinek kinek ahomlokára vagyon irva hogy mit rendeltek (TL 275)

Miért vett keresztet a gyermek homlokára (C/A 514)

mártván ahüvelykét keresztet tsinál annak homlokára, és az imádságot el mondgya (C/A 525)

vett keresztet apap a gyermek homlokára (C/B 1289)

hüvelykét. keresztet tsinál azzal. annak homlokára. és az imádsagot el mondgya (C/B 1297)

idö mulva. egy álgyu golyobis homlokban ütötte, itéllye el kéd. ki (TL 196)

meg jegyeze az Isten szolgainak homlokjokot. a kiknek eröt, és bátorságot (É 888)

világ kezdetekor adá ki. A homlokodnak veritékével eszed kenyeredet, mind adig (IK/A 164)

meg a szégyent, mivel a homlokodra azért vetz keresztet, hogy meg (KKU 326)

negyven négy ezeren., az ö homlokokon irva lévén az ö neve (É 79)

az ö Attyának nevek, a homlokokon vagyon irva (É 80)

mi Istenünk szolgait az ö homlokokon, és hallám a meg jegyeztettek (É 887)

jegyeztetnek az Isten szolgai a homlokokon (É 888)

egy nehány bélyegit. viselik akirályok homlokokon, atöbbi közöt, hatalmokban vagyon hadakozást (VKT 913)

irás vala. a melyet a homlokokon, és abal karjokon hordozták, valamint (ISZ 281)

akik halgattyák., keresztet tsinálnak a homlokokra. a szájokra, és a melyekre (C/A 802)

az évangyéliumot. keresztett tsinálnak a homlokokra, a szájokra, és a melyekre (C/B 1500)

keresztet vetettek magokra, vagy a homlokokra, és azt, tsak nem minden (KSZ 319)

meleg vasal jegyet sütnek vala. ahomlokokra, {…} azért, hogy mindenüt meg üsmerjék (KSZ 359)

szolgai meg nem jegyeztetnek. a homlokon., adgyanak idöt is azoknak a (É 888)

keni meg a püspök. a homlokot (C/A 525)

keni meg a püspök. a homlokot (C/B 1298)

szeretnünk kel a szenvedést, a homlokunkon kel azt viselnünk, meg nem (É 888)

haláltol, az ö keresztyének bélyegét homlokunkon viselvén., ö az a kezdet (C/A 92)

haláltol, az ö kereszttyének bélyegét homlokunkon viselvén. ö aza. kezdet, ki (C/B 982)