[hán] – 9
vö. han
hám
hám – 4

vala le. hogy egy tatár hám. aki itt exiliumban vagyon, holmi (TL 8)

a ki is ma atatár hám látogatására mene, ugyan atatár hám (TL 8)

hám látogatására mene, ugyan atatár hám lován. igen nagy baráttságal fogadta (TL 8)

a muszka czár, a tatár hám. a velentzések szövettségéhez állának (MN 73)

hámal – 3

fö vezér tarta divánt, atatár hámal, a muftival. jancsár agával, pátronával (TL 169)

inkáb el nehezednék., a tatár hámal olyan kötést tön; hogy holta (MN 66)

kötést. melyet tett volt atatár hámal, de a diván azt semminek (MN 66)

hámot – 1

volna a császár hivatá atatár hámot, és a muftit magához, az (TL 170)

hámtól – 1

tatárokká. a fejdelem el bucsuzván ahámtól. mi is meg köszönvén csak (TL 8)