adod magadot, leheté arrol gondolkodni irtozás nélkül. kedves beátrixom. mondá erre (MN 23)

által nem láthata anyi kegyetlenséget irtozás nélkül. azért a szeretet haragra (MN 63)

irtoztanak hogy ha az az irtozás ki nem tettzet volna akristusban (KJÉ 591)

mely tsendes. és tiszteletes legyen. irtozás nélkül. hogy ha pedíg igazán (VKT 908)

üdveségröl valo feledékenység. ahaláltol valo irtozás, az elmének el fajulása, és (C/A 319)

ezt tsak meg gondolni is irtozás (C/A 532)

valo feledékenység, a haláltol valo irtozás. az elmének el fajulása, és (C/B 1142)

ezt tsak meg gondolni is irtozás (C/B 1303)

hogy a sidok nem halhatták irtozás nélkül, az utálatos fabulákot. amelyekel (ISZ 272)

sem mondhatom kédnek. hogy micsoda irtozásal kel azt látni. hát még (TL 116)

meg akarván nékünk mutatni, hogy irtozásal. kel lennünk a vétekben valo (É 392)

öpeldájok minket okosoká tegyenek. és irtozásal kerültessék el velünk avétkeket. amelyek (É 715)

az ötsém. irtozásal kelleték látnom, hogy az atyámot (MN 92)

vallás hogy meg mutassa., micsoda irtozásal vagyon avétekhez., mindent el követ (KG 549)

hogy tellyeségel valo gyülölségel, és irtozásal legyünk avétekhez. a melyet tsak (KJÉ 598)

tsalatkozék, mivel az ö báttyai irtozásal kezdék tekinteni kegyetlen tselekedeteket., meg (IK/A 49)

tisztátalan vétekre, de ö nagy irtozásal tekinté az vétket, mivel az (IK/B 413)

adok. hogy vegyed eszedben micsoda irtozásal kel lenned ehez az vetekhez (IK/B 516)

valának., és az irás mindenkor irtozásal beszél ezen király felöl. mondván (IK/B 652)

városon el terjede, ki ki irtozásal hallá. A kik leg inkáb (SUT 865)

valo szököt sidó, Titus olyan irtozásal hallá meg ezt a dolgot (SUT 869)

9 napon A vétektöl valo irtozásrol (KG 479)

hogy szenvedhesen., érezvén magában azt azirtozást, amelyel vagyon atermészet a szenvedéshez (KJÉ 590)

kel gyözni a haláltol valo irtozást, hogy ha nem láttuk volna (KJÉ 591)

azö vigasztalásokra a haláltol valo irtozást akaratal fel indittá magában és (KJÉ 719)

és a halálos vétektöl valo irtozást, a mely ö elötte fertelmes (IK/A 148)

a keresztények elméjekböl, azt az irtozást, amelyel valának a régiek, még (KSZ 378)