[kendő] – 4
kendö
kendöt – 2

az ö ruháit, és midön kendöt vett volna elö. meg övedzé (É 456)

a köntösit le tévé. egy kendöt maga körül tekerité. és a (KJÉ 738)

kendövel – 2

atanitványok lábait, és meg törölni akendövel, melyel övedzve vala, jöve azért (É 456)

kezdé mosni, és meg törölni akendövel., péter pedig az ö mesterének (KJÉ 738)