**[kihája] – 16
vö. tör. kethüda, kahyakiája
kiája – 1
ki ezeknek parantsol, nevezik kaden kiája. a leányok anya (TL 265)
tihája
tihája – 8
földnire érkezvén drinápolytol., a kajmakán tihája, az az. udvari kapitánnya, vagy (TL 10)
is az ö kopár szakállu tihája. (udvari kapitánnya:) nagyob idegenségel vagyon (TL 42)
az a veszet. undok. fajtalan. tihája pedig. látván hogy meg akarják (TL 165)
vezér, kapitán pasa. és a tihája testeket. egy szekérre. tévék. és (TL 165)
küldék. hogy temetetné el, a tihája testét pedig. akutyáknak veték. a (TL 165)
arra eszközül. a ki is tihája vala ajancsár agának, ez értelmes (TL 168)
sátorai fel valának verve, a tihája elönkben jövén. a pasa. nevével (TL 225)
napja. hogy avezért le tették tihája béget tették helyiben ezt Mehemet (TL 268)
tiháját – 5
uléma. a vezért, és a tiháját adá okul. avezér pedíg már (TL 165)
már észre vette vala veszedelmét. atiháját. és a kapitán pasát. meg (TL 165)
léven a vezért. és a tiháját kezekben adni, de a muftit (TL 165)
hogy a vezért. és a tiháját., kételeniteték meg fogatni, az után (TL 165)
vezért le tették és a tiháját Mehemet pasát tették helyiben emár (TL 259)
tihájával – 2
a kapitán pasával, a vezér tihájával, az ulémákal., (a fö papi (TL 164)
elégesznek. de nem a vezerel. tihájával, és amuftival. mert ezek a (TL 165)