**[kihája] – 16
vö. tör. kethüda, kahya
kiája
kiája – 1

ki ezeknek parantsol, nevezik kaden kiája. a leányok anya (TL 265)

tihája
tihája – 8

földnire érkezvén drinápolytol., a kajmakán tihája, az az. udvari kapitánnya, vagy (TL 10)

is az ö kopár szakállu tihája. (udvari kapitánnya:) nagyob idegenségel vagyon (TL 42)

az a veszet. undok. fajtalan. tihája pedig. látván hogy meg akarják (TL 165)

vezér, kapitán pasa. és a tihája testeket. egy szekérre. tévék. és (TL 165)

küldék. hogy temetetné el, a tihája testét pedig. akutyáknak veték. a (TL 165)

arra eszközül. a ki is tihája vala ajancsár agának, ez értelmes (TL 168)

sátorai fel valának verve, a tihája elönkben jövén. a pasa. nevével (TL 225)

napja. hogy avezért le tették tihája béget tették helyiben ezt Mehemet (TL 268)

tiháját – 5

uléma. a vezért, és a tiháját adá okul. avezér pedíg már (TL 165)

már észre vette vala veszedelmét. atiháját. és a kapitán pasát. meg (TL 165)

léven a vezért. és a tiháját kezekben adni, de a muftit (TL 165)

hogy a vezért. és a tiháját., kételeniteték meg fogatni, az után (TL 165)

vezért le tették és a tiháját Mehemet pasát tették helyiben emár (TL 259)

tihájával – 2

a kapitán pasával, a vezér tihájával, az ulémákal., (a fö papi (TL 164)

elégesznek. de nem a vezerel. tihájával, és amuftival. mert ezek a (TL 165)