azö ajándékit, és kegyelmit ki osztogasák, aválasztatit meg szentellyék, és hogy (É 606)

akik arra rendeltettek hogy ki osztogasák kegyelmét., mivel a midön a (É 898)

egyházi pásztorokot rendellyenek, és ki osztogassák ajándékit, és kegyelmit; ugyan ennek (É 530)

rendelte hogy sáfárok lévén, ki osztogassák. beszédének eledelét, népenek. azért, hiven (KJÉ 693)

melyeket akristus a népnek ki osztogatá, nem maga, hanem az Apostoli (É 698)

lábaihoz tevék. hogy azt ki osztogatnák azoknak, kik szükségben valának. minden (C/A 212)

lábaihoz tevék, hogy azt ki osztogatnák azoknak. kik szükségben valának, minden (C/B 1068)

oka. hanem, hogy ki nem osztogatom nékik. a fejdelem joszágát. hogy (TL 212)

joszágát. hogy pedig ki nem osztogatom, azt gondollyák. hogy magamnak tartom (TL 212)

apüspök, Communicálván, a Communiot ki osztogatta apapoknak, adiaconusoknak, azután abarátoknak, a (KSZ 414)

valo volt, és mindeneknek ki osztogatták az egy holnapra, vagy egy (KSZ 385)

száraz figét. és azokot ki osztogattya vala, és nagy hirt. nevet (SUT 621)

tanittya öket, hogy nagy okoságal. osztogasák ki a szent dolgokot. mondván (KJÉ 646)

apásztori hatalomtol, akik által is osztogattya ki szolgainak, az ö kegyelmének (É 698)

Az olyan aki halálos vétekben osztogattya ki a szenttséget. kegyelemben nintsen (C/A 502)

ollyan a ki halálos vétekben osztogattya ki a szenttséget, kegyelemben nincsen (C/B 1280)