kés – 14
kés
kés – 1

egyenkét rakták azt bé se kés se villa, se abrosz, se (TL 18)

késekel – 1

meg nem tsokoltak volna, se késekel nem ettenek volna, se edényekböl (ISZ 209)

késel – 2

csak azujokal esznek. nálunk pedig késel, villával. hát a jo szokásé (TL 49)

szükséget okozná. azt töllök egy késel el mettzették (TL 261)

késit – 2

attyátol, a ki is. már késit ki voná hogy fel áldozná (C/A 82)

attyátol, a ki is már késit ki vonta hogy fel áldoza (C/B 974)

kést – 8

által verje. hansárt, vagy hoszu kést. nem szabad más aszszonynak viselni (TL 123)

ládábán tészi, mint ha annyi kést verne a szivemben tudom hogy (TL 135)

szerencsétlen thiboltnak. mint ha egy kést ütöttek volna szivében, mitsoda boszuságban (MN 83)

vévé hogy éttzaka egy nagy kést dugogatna a melyel meg akarná (MN 85)

ugy látom., mint ha a kést vernének belé. vagy mint ha (MN 142)

valának, ezek rövid két élü kést hordoztak aruhájok alat, a töb (SUT 665)

volna, ki huza két nagy kést. és ismét viszá tevé. mondván (SUT 832)

hamarjában meg fognak ötet. egy kést üte amaga torkába., segitvén arra (SUT 832)