[kételkedő] – 4
kételkedö
kételkedö – 3
Esküvö, ember szolló. másokban kételkedö. mert mint hogy a hazugságot (IK/A 239)
a perlekedést ne tanátsollyák a kételkedö dolgokban. a tsalárdságot, álnokságot, ravaszságot (IK/A 339)
az veszedelmekben. utolso szükségidben. az kételkedö dolgokban gondolkodgy mariárol. hijad segittségül (IK/B 478)
kételkedönek – 1
segitené meg hitének gyengeségit. agyengének, kételkedönek, és tétovázonak hítet, agonosz lélek (É 753)