de a világiak elég gyönyörüséget kostolnak, a melyek közöt. a nem (KKU 295)

a várakozás., nem hogy gyönyörüségeket kostolnánk ezen avilágon, de söt meg (É 132)

boldogultam, ennek sulyos voltát, holtomkor kostoltam (KKU 448)

után. a melyet mi mindennap kostolunk. és probálunk, mint szomoru példák (TL 155)

kedves Isten elött, mert szüntelen kostollya azt az édeséget melyet az (É 174)

öket. avigasságot tsak külsö képen kostollyák, tsak a szájok nevet. de (KG 494)

ökrök, se ajuhok semit ne kostollyanak, se ne legeltessenek, se vizet (É 404)