még ö szolván imé fényes köd árnyékozá meg öket, és imé (É 217)

meg ö szolván. imé fényes köd árnyékozá meg öket, és imé (É 847)

tölt. ötet halgasátok a fényes köd, és a szozat anyira meg (KJÉ 674)

nap ugy tettzik mint ha köd volna a föben, még fájdalmat (IJE 27)

meg öket, és imé szozat aködböl mondván. Ez az én szerelmes (É 217)

meg öket, és imé szozat aködböl. mondván, Ez az én szerelmes (É 847)

akará tartoztatni, és szozat lön aködböl mondván, Ez azén szerelmes fiam (KJÉ 674)

bövségel könyveinket, mert a keserüségnek ködgye, valoságoson reánk szállot. de ne (TL 202)

és tsak a nagy rendeletlenségnek. ködgye szállotta meg a házunkot, tsak (TL 215)

kivánsága, és ifiuságomnak forradása. olyan ködöt botsátnak vala az elmémre. a (IK/A 71)

mikor a szél el széleszti aködöt, ettöl jö azután a gyengeség (IJE 27)