köt – 24
köt
fogja kötni – 1

más fogja az övet reád kötni. és oda viszen, ahová nem (KJÉ 769)

kösék – 1

az aratást, és akor kévékben kösék a konkolyt. és meg égessék (KJÉ 657)

kössed – 1

ted a nyakad körül, és kössed azt a karjaidra. arrol gondolkodgyál (VKT 796)

kössétek – 1

szedgyétek ki elöször akonkolyt. és kössétek azt kévékben, meg égetésre, abuzát (É 126)

köte – 2

házában valo ablakra egy lepedöt köte, mint ha azon ereszkedet volna (MN 116)

ezeken kivül a császár szövettséget köte véle, a mellyet hittel petsétlék (SUT 606)

köték – 2

dolgot. hogy sok nevezetes basák. köték magokat a solimán amurates szolgálattyára (MN 73)

meg foszták. és egy fához köték. nem akarván ugy mondák. kezeket (MN 83)

köti – 1

azt; hogy amidön valaki hozank köti magát., hogy a mi érettünk (TL 185)

kötik – 1

és az aratok, kik kévében kötik akonkolyt, hogy meg égessék, és (É 127)

kötnek – 2

a mester emberek elö ruhát kötnek elejekben., szent Benedek azt mondgya (C/A 648)

a mester emberek elö ruhát kötnek elejekben. szent Benedek azt mondgya (C/B 1388)

kötnék – 1

egy fa oszlophoz kötnék és addig korbátsolnák amég élne (SUT 832)

kötnek vala – 1

alat nem vala, akirályok szövettséget kötnek vala véle, akarattyán állot ahadakozás (ISZ 174)

kötnénk – 1

álitom vala hogy mi kéveket kötnénk. a szánto földön, és az (É 292)

kötöt – 1

némely kor a lábaira szárnyakot kötöt. a keziben szárnyas páltzát viselt (SUT 565)

kötötted – 1

felejtetted. és hogy egy atyafiához kötötted magadot (MN 39)

kötötted volna – 1

akarsz tenni. ha hozám nem kötötted volna magadot. a te néped (MN 99)

kötöttek – 3

éget, a melyhez egy kutyát kötöttek, és hust vetvén a kutyának (KSZ 341)

és alábokra valamely nehéz terhet kötöttek: vagy öket meg veszöszték, meg (KSZ 352)

fojtották meg, másoknak meg kötelet kötöttek alábokra. és ugy vonták az (SUT 570)

kötötték – 1

sziget parton, tsak a tormához kötötték a hajot. mert olyan vastag (TL 233)

kötöt volna – 1

tsak ellene valo boszu állásbol kötöt volna fegyvert, de a midön (MN 74)

kőt
kőtnének – 1

annak hogy egy malom kővet kőtnének az nyakára, es a tenger (IK/B 403)