köt – 24
köt
fogja kötni – 1
más fogja az övet reád kötni. és oda viszen, ahová nem (KJÉ 769)
kösék – 1
az aratást, és akor kévékben kösék a konkolyt. és meg égessék (KJÉ 657)
kössed – 1
ted a nyakad körül, és kössed azt a karjaidra. arrol gondolkodgyál (VKT 796)
kössétek – 1
szedgyétek ki elöször akonkolyt. és kössétek azt kévékben, meg égetésre, abuzát (É 126)
köte – 2
házában valo ablakra egy lepedöt köte, mint ha azon ereszkedet volna (MN 116)
ezeken kivül a császár szövettséget köte véle, a mellyet hittel petsétlék (SUT 606)
köték – 2
dolgot. hogy sok nevezetes basák. köték magokat a solimán amurates szolgálattyára (MN 73)
meg foszták. és egy fához köték. nem akarván ugy mondák. kezeket (MN 83)
köti – 1
azt; hogy amidön valaki hozank köti magát., hogy a mi érettünk (TL 185)
kötik – 1
és az aratok, kik kévében kötik akonkolyt, hogy meg égessék, és (É 127)
kötnek – 2
a mester emberek elö ruhát kötnek elejekben., szent Benedek azt mondgya (C/A 648)
a mester emberek elö ruhát kötnek elejekben. szent Benedek azt mondgya (C/B 1388)
kötnék – 1
egy fa oszlophoz kötnék és addig korbátsolnák amég élne (SUT 832)
kötnek vala – 1
alat nem vala, akirályok szövettséget kötnek vala véle, akarattyán állot ahadakozás (ISZ 174)
kötnénk – 1
álitom vala hogy mi kéveket kötnénk. a szánto földön, és az (É 292)
kötöt – 1
némely kor a lábaira szárnyakot kötöt. a keziben szárnyas páltzát viselt (SUT 565)
kötötted – 1
felejtetted. és hogy egy atyafiához kötötted magadot (MN 39)
kötötted volna – 1
akarsz tenni. ha hozám nem kötötted volna magadot. a te néped (MN 99)
kötöttek – 3
éget, a melyhez egy kutyát kötöttek, és hust vetvén a kutyának (KSZ 341)
és alábokra valamely nehéz terhet kötöttek: vagy öket meg veszöszték, meg (KSZ 352)
fojtották meg, másoknak meg kötelet kötöttek alábokra. és ugy vonták az (SUT 570)
kötötték – 1
sziget parton, tsak a tormához kötötték a hajot. mert olyan vastag (TL 233)
kötöt volna – 1
tsak ellene valo boszu állásbol kötöt volna fegyvert, de a midön (MN 74)
kőt
kőtnének – 1
annak hogy egy malom kővet kőtnének az nyakára, es a tenger (IK/B 403)